Apró finomságok

Újabb vihogós vasárnap délután Bobbival. Az apró süti már csak ilyen. Kell hozzá a társaság, jókedv és zene. Egyedül unalmas a készítése. Nem véletlenül készítik a mézeskalácsot is társaságban. Ha szeretnél azt is, ahhoz találsz leírást húsvét magasságában, csak nyuszi helyett használj más figurát. Vagy ne. Jó, nem poénkodom.
Mi most olyan aprókat sütöttünk, amit igazán szeretünk, a mézeskalács inkább szép nekünk, mint finom.
Az aprók elállós finomságok, egy-két hétig simán elvannak a fémdobozban. Zárd le, dugd el. Akkor biztosan. Nem kell belőlük ipari adag. Négyféle, összesen tíz sütőlapnyi. Egy délután alatt elkészül ennyi. Inkább adagokban sütök, ha ajándékba is szánok. Ennél többet egyszerre, az már cukrászati műszak lenne, nem örömsütés. 

Klasszikus mandulás - vaníliás kifli, hozzávalók:
10 dkg darált mandula
20 dkg liszt
10 dkg porcukor
14 dkg vaj
2 tojássárgája
1/2 rúd vanília

Diós változat, hozzávalók:
10 dkg darált dió
20 dkg liszt
10 dkg barna cukor
14 dkg vaj
2 tojássárgája
1/2 narancs reszelt héja
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aszalt gyümölcsös tallér, hozzávalók:
6-8 dkg darált, vagy nagyon apróra vagdalt aszalt füge
6-8 dkg mazsola, vagy aszalt vörösáfonya
6-8 dkg darált mogyoró, vagy mandula
12 dkg liszt
12 dkg vaj
2 tojás
reszelt citromhéj, ami nem létkérdés

Narancsos - csokis tallér, hozzávalók:
12 dkg, minimum 70%-os étcsokoládé
2-3 evőkanál édes narancslekvár
2 evőkanál darált mandula
8 dkg vaj
4 tojás fehérjéje
kb. 10 dkg liszt
(cukor ízlés szerint, a lekvár nekem elég édessé teszi)

A vaníliás kifli hozzávalóit egy tálban összegyúrom. A vajat órákkal előtte kiveszem a hűtóből. Nem jó a kőkemény, se a folyós zsiradék. Puha kell. Csak az a jó. A vaníliát kikapargatom, semmi esetre sem jó a vaníliás cukor. Összegyúrom, készül két korong, mennek a hűtőbe. A diós tésztát hasonlóan gyúrom, teszem állni a hidegbe.

A gyümölcsös tallérhoz kellő aszalt fügét elkezdem ledarálni a kis kézi darálón. Az áramos, robotosba nem teszem. Egyszer beletettem, elhajlott a kés...Első vihogó roham. Nyomjuk, toljuk. Szörnyű gonosz szerkezet. Természetesen nem tapad a korong az alján sehová, cserébe a fügedarabok igen. Végül kés, apróra vagdosás. Nálunk tilos a mazsola. Bobbi ellensége. Így teszünk a füge mellé áfonyát. Újabb darálós kísérlet. Újabb inkább vagdosás.  A habosra robotozott vajhoz mennek a tojások, a cukor, bele a gyümölcs, végül a liszt. A tojástól már fakanállal kavarok, sűrű, tapadós massza kell most. Újabb adag tészta kerül a hűtőbe.

A csokis tallérhoz a csokoládét gőz felett a vajjal együtt olvasztom, langyosra hűtöm. Forrón nem vicces a keményre vert hahoz tenni. Miután a habos csoki megvan, megy a keverékbe a többi hozzávló. Robottal egyengetek. Végül annyi liszt, hogy sűrű, de még nem kanalazható tészta legyen az edényben. Hűtés jön, hogy kanalazhatóvá dermedjen. Nem kihagyható lépés, ez sem.

Ennél a pontnál melegítem a sütőt, 180 fokra.

Apróságot sütni csakis sütőlapon lehet. Ha nincs, akkor a legnagyobb tepsi hátoldalán, de akkor a rácsot tedd egy fokkal lentebb.
Sütőpapír, kezdhetünk. Mondom Bobbinak, hogy a kismicsodámnak se nagyon van kedve a kiflihajtáshoz, mi lenne, ha tallér lenne a mandulás. Bobbi szerint ő az én kismicsodám, majd gyurmáz.
Kiveszem a hűtőből az egyik korongot, úgy négy centis ruddá alakítom, felvagdosom centis darabokra. Egyenként a tenyerünkkel kígyót sodrunk, kiflivé hajlítjuk. Bobbi az összes kiflimet átigazgatja. Ő sem tegnap volt óvodás, de tény, jobban megy neki ez a műfaj.
Első adag sütőbe, addig a másik adag a méretre vágott sütőpapírra formálódik. Csak rá kell csúsztatni a lapra majd, így lehet kicsit gyorsítani, amit egyébként nem.  Kicsit dagadnak, erre számítani kell.
Akkor jó, amikor pirulnak a kiflilábak. Forrón puha még, hagyni kell langyosodni. Akkor porcukros hempergetés, majd tálba halmozás.

A diós változat tallér formát kap. Ugyan úgy hengergetek, majd korongok, abból a tenyerünk között golyóforma, majd tallérrá nyomkodás. A tészta lágy, gyorsan válna kezelhetetlen masszává, ha hagynánk. Akkor lesz jó ez is, amikor picit megbarnul. úgy negyed óra. Amikor kiveszem, még szinte lágy a közepe. Hagyni kell kihűlni. Akkor már mozgatható minden darabja. A toszogatós teszt is jó. Ha a sütőben óvatosan megpiszkálok egy tallért, és az csúszik, a széle érezhetően szilárd, akkor kiveszem.

A gyümölcsös tallért az ujjaimmal szoktam a papírra halmozni. Lehet két kanállal is, de így valahogy nekem könnyebb. A halmok között legalább két ujjnyi helyet kell hagyni, laposodnak, terülnek a sütőben.

Végül az időközben kanalazhatóvá dermedt csokis tallért sütjük. Akárhány éves egy gerek, mindig fetrengős röhögésben tör ki a barna tészta láttán. Dől a hülyeség Bobbiból. A csokis henger, mint a kókuszgolyó alapja, azt egy óriás (értsd Hagrid a Harry Potterből) alkotta. Most is jönnek a hasonlatok. Főleg, amikor a kinyomós habzsákba töltve próbálkozom. Ötlet elvetve, marad a kanál és a vihogás. Remek. Röhögök én is. Mi mást tehetek.
A csokis halmok, hasonlóan a gyümölcsöshöz, sütés közben elterülnek. Akkor jó, ha a szélsőt megbököm kicsit, és csúszik a papíron. Puha még, amikor kiveszem. Kihűtve Bobbi mintázásba kezd. Fehér csoki, olvasztva, habzsákban.

Az aprósüti macerás, hátfájdító téma. De évente párszor megéri a fáradtságot. Ezek a sütik az olajos magoktól, aszalt gyümölcstől ropognak, omlanak és puhák belül. Alig kell hozzájuk alapanyag, egyszerűek, finomak. Illatosak. Egy doboz karácsony. 

Bobbi szerint jobb lenne a dobozt levinni a pincébe karácsonyig, talán úgy nem tüntetik el a házimanók és sütiszörnyek. Mintha oda nem tudnának lemenni....