Nem mondom, hogy a miénk a tökéletes bejgli, gyorsnak, egyszerűnek se mondanám. Azt mondom, hogy kipróbált recept. Sütöttük már párszor, javítgattuk az eredeti receptjét ahhoz eleget, hogy ezen mondat miatt nem lesz nyugtalan az éjszakám. Úgy harminc, negyven rudat szoktunk az ünnepekre, persze többszöri nekifutásra kisütni. Na ja. Vannak családtagok, barátok, akinek mi vagyunk a cukrászdája karácsony idején.
Nem családi örökség a receptünk. Anno a Nagyi látta el az összes gyerekét bejglivel. Tíz gyereke lévén, abból hét sétányi távolságban, napokig sütötte. Mi unokák ott lábatlankodtunk, ettük a tölteléket, a mazsolát, a kalács végeket. Mindenhol várták a sütőbe jutást az adagok, komoly bejgligyárrá alakult át a konyha. A hokedlin, a díványon, az asztalokon sorakoztak a tekercsek. Egyszer az ünnepek örömére, a már advent első napjától szorgalmasan poharazgató nagybácsim dőlöngélt be a Nagyi konyhájába, majd csendesen lehuppant az egyik hokedlire. Simán beleült 4 rúdnyi előkészületbe. Máig röhögök, felejthetetlen jelenet volt. Nagyi üvöltött, hogy minek ennyit inni, meg vén marha, és elveri, mint kiskorában. Sanyi bátyánk szegény, akinek a tepsi tartalma nyers tésztástól, töltelékestől ott fityegett a nadrágján, próbált egyenesen állni, és közben jóvannaanyukázott.
Annyira természetes volt, hogy bejglit Nagyi csinál úgy is, hogy receptet se kértünk. Mire kértük volna, Nagyi már nem élt. Csak az íze maradt meg, és ahogyan készítette, a mozdulatok, a sanyibácsis történettel. A Nagyi kalácsot sütött, megtöltve. A miénk az évek alatt kissé átalakult, ma már jóval könnyebb a tészta, kisebb a tekercs.
Bobbi nélkül nem lehet bejglit sütni. Már ovis korában is tekerte, simogatta, figyelte ahogy készül. Akkoriban lett hagyomány nálunk a hó elején az első adag sütése. Vittük az ovis partiba, aztán a suliba, aztán már rutinból lesütjük, csak hogy élesben tökéletes legyen. Egyszer sütöttem egyedül, ahogy az idő kiadta. Botrány volt, kikérte magának.
Bobbi kislányként nagyon szerette a karácsonyt, az adventet. A 24 napos bontogatást, a Mikulást, a fát, ajándékot hozó angyalokat, a karácsonyi ruhát. Az ünnepet. Nagylány már. Most mindezt újra lehet írni, jelen időben. Fát most már veszünk. Utolsó darabot, picikét, kajlát. A többi ugyan az. Bárhol legyünk, bárki legyen velünk. Az élet változik. A bejglisütés, a készülődés, az együttlét öröme, a hagyományos rendünk megmaradt.
A mi bejglink tésztája, 4 nagyobb, vagy 6 kisebb rúdhoz:
40 dkg sima liszt
20 dkg rétes liszt
8-10 dkg porcukor
25 dkg vaj (nem margarin)
2,5 dkg élesztő
kb. 1 dl tej
2 tojás sárgája
csipet só
Az élesztőt egy kanál cukorral langyosított tejben elkeverem. Éppen csak felfuttatom. A vajat hagyom felpuhulni. Az összes hozzávalót egynemű tésztává gyúrom, annyi langyos tejjel lazítom, hogy kemény, de gyúrható tésztám legyen. Négy, vagy hat gombócot formálok. A négy nagyobb, a hat kezelhetőbb tekercset ad. Berakom a hűtőbe. Nem szabad kelnie, amíg a tölteléket elkészítem.
A mi bejglink töltelékei, rudanként:
a diósé:
12 dkg darált dió
1 kisebb, savanykás alma reszelve
2-3 evőkanál barna cukor
1 kisebb citrom reszelt héja
kb. 2-3 dl forralt tej
kevés őrölt szegfűszeg
a mákosé:
12 dkg darált mák
1 kisebb, savanykás alma reszelve
2-3 evőkanál cukor, vagy méz
1 kisebb citrom reszelt héja
kb. 2-3 dl forralt tej
kevés vanília, vagy vaníliás cukor
a gesztenyésé:
1 cs. gesztenyemassza
1 kisebb narancs reszelt héja
1 dl. forralt tej
őrölt szegfűszeg, fahéj
a szilvásé
10 dkg apróra vagdalt aszalt szilva
1-1,5 dl szilvalekvár
fahéj, őrölt szegfűszeg
1 dl forral tej
A diós és a mákos tölteléket hasonlóan készítem. Összekeverem a száraz hozzávalókat, a reszelt almát, héjat, majd leforrázom a felforralt tejből éppen annyival, hogy kenhető, de nem folyós masszát kapjak.
A gesztenyés masszához lereszelem a tömböt, hozzáadom a fűszert, tejjel annyira lazítom, hogy kenhető massza legyen.
A szilváshoz nyáron befőzöm a lekvárt. Vagy beszerzek jó minőségűt. Az aszalt szilvából olyat hozok, ami puha. Felvagdalom, leforrázom a tejjel. Aztán a lekvárt, az aszalt gyümölcsöt, a fűszereket összekeverem, annyi tejet adok hozzá, hogy kenhető massza legyen.
Most veszem ki a hűtőből a gombócokat.
Egyesével kinyújtom, megkenem, feltekerem, ahogy a kakaós csigánál már láthattad.
A tepsim, mint a Nagyié volt. Nem teflon, nem vastag. Zománcozott, vékony. Hurkasütőnek hívják, amúgy. Ebben úgy sül, ahogy kell. Nem reped, nem dagad formátlanul. Beterítem papírral. A tekercseket úgy rakom, hogy alulra essen a "hasuk", így nem hajlanak fel. Elsőként átemelem őket egy sütőpapír darabkára, ami majd elválasztja a rudakat sütés közben, így nem ölelkeznek össze. Az sem nagy baj, csak akkor késsel kell őket elválasztani.
Végül lekenem a feltekert, tepsibe pakolt rudakat sárgával. Most viszonylag hűvös helyen száradnak úgy tíz percet. Megy rájuk egy vékony réteg fehérje. Ettől lesznek mintásak. Nem szabad csurgósra kenni. Megég a teteje, a belseje meg nyers marad. Addig maradnak így, a levegőn száradni, amíg a sütő bemelegszik 190 fokra. Akkor megszurkálom a tésztát. több helyen, hogy a gőz ki tudjon puffogni, ne repedéseken keressen magának utat.
Nagyjából negyven-ötven perc alatt sülnek szép barnára.
Kivétel után azonnal langyos tejjel, alaposan átkenem a rudakat. Hagyom kihűlni. Langyosan a csücskét leesszük, a többivel várunk amíg kihűl.
Most tíz rudat sütöttem. Hat kicsit és négy nagyobbat.
Advent első vasárnapja van. Kezdődik a móka. Leginkább az év végi hajtás, a dugóban ülés, az őrült vásárlásból való mosolygós kimaradás. Terv szerint készülődünk. Nem vagyok az a mindent agyontervezős fajta, de bizony előre számolok, az idővel is. Mikor mit szerzek be, mikor megyek késő este a nem romlandót beszerezni, kerülve a tömeget, mikor sütünk aprókat, ami eláll, mikor mit takarítunk, mikor állunk le. Napján már csak halért, fáért megyünk, kora reggel. Nem vagyok hajlandó máshogy. Mi pár éve kiszálltunk az ajándék vásárlós, rokonlátogatós őrületből. Csak Bobbi kap ajándékot, minden más az együtt töltött idő ajándéka, apróságok, egymásnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A boltjárós, mindegymárcsakvegyünknekivalamit helyett, többet találkozom a barátokkal, testvérekkel, egy-két koncertet, adventi programot is kinéztem. Pszt...ez még titok. Nem hiányzik a többi velejáró.
A bejgli maradt. A tűzdelt pulyka és a fóliában sütött pisztráng is. A hagyományos Love actually újbóli, közös megnézése, a közös karácsonyi mozilátogatás, egy-egy nap a két ünnep között a nagyikkal, (pálinkázás Szomolyán, pulykázás Nemesbikken), és persze az éves karácsonyi zeneválasztás. Az idei befutó: Annie Lennox. Szeretjük. Minden mást egyszerűen töröltünk.
 |
| Adventi koszorú és papírdíszítés: Bobbi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése