2013. november 18., hétfő

Szolidáris ebéd



Mint írtam, Bobbi diétázik, én pedig szolidaritást vállalok, amit nálam fehérje diétának nevezünk hivatalosan. A mai ebéd: sárgarépa és tojás. A holnapi ennél jóval összetettebb: sárgarépa, tojás és sajt.

A vacsora gépsonka lesz, minden kíséret nélkül. Holnap cifrázzuk. Gépsonka és paradicsom.

Tojást úgy főzünk, hogy felforralunk annyi vizet, ami szemre ellepi a tojásokat. A forrásban lévő víz alatt takarékra vesszük a lángot, majd egy kanál segítségével, óvatosan belecsúsztatjuk a tojásokat. Takarékon, gyöngyöző vízben, tíz percig főzzük.

A sárgarépát Bobbi nyersen eszi. Akkurátusan lerágcsálja a külső részt, majd a puhább belső szakaszt fogyasztja. Nálam a párolt, főtt inkább kedvelt. 

Felkarikázom, annyi vízben, ami ellepi, félkeményre főzőm, kevés sóval, és a gasztro-sznobok szerint üldözendő vegetával ízesítem.

Fogadalmamhoz hűen otthonról hoztam ebédet a munkahelyemre. Igen, "munkaidőben" privát blogolok. Hűűűű. Az asztalomnál falatozom a műanyag dobozból, műanyag villával. Két falat között pedig pont ezt írom. Van, hogy fordítva csinálom. Munkaidő után, az otthoni asztalon dolgozom. Hűűűű.

Diétázni egyébként úgy lehet jól, hogy nem tulajdonítasz jelentőséget az egész hercehurcának. Jó, tulajdonítasz. Rákészülsz. Üres hűtő, fémdobozokba zárt, elpakolt kekszek, csokik. Redukálod keményen a látványt, a nulla irányába. Aztán csinálod. Ezért jó a menüsor. Azt eszed, ami le van írva, nincs <belefér, nem fér bele, csak egy harapás, csak egy nyelet> játék. Bobbival elvicceljük. A humor sokkal több mindent tesz könnyebbé, mint amit nem.

Még egy hét, pontosabban már csak 6 nap. Szurkolok Bobbinak, hogy bírja, csinálja végig.

Együtt könnyebb, persze. 

Együtt mindent könnyebb. Akkor van cinkos összemosolygás. Az mindig segít.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése