2011. szeptember 3., szombat

Négylisztes cipócskák - ha repül a moly, pattog a zsizsik


Semennyire sem bírom az erőszakot, a gyilkolászást, fizikai bántalmazást. Pacifista szemlélettel bírok. Időnként az értelmetlenség határát súrolom. Rendszeresen hadakozom a konyha közepén, a táré-váré erkélyajtón berepülő darazsakkal, felszólítom őket, hogy menjenek ki, a konyharuha lóbálásával jelölve az irányt. Csak hogy ne kelljen lepuffantani a kis zümmögőt. A két évvel ezelőtti, folyton esős idő folyományaként, a padlón csatasorban masírozó hangyatestület ellen is sikerült olyan biocsapdát bevetni, amit a pindurka lények egy idő után morzsaraktárnak használtak, az egyik század simán bepakolta a zsákmányt, a másik pedig továbbszállította. Ez volt nálam a hangyairtás. A pókokkal is békésen megvagyok. Jenci, aki a konyha-ebédlő-nappali sarok háromszögben éldegél, még abban a kegyben is részesül, hogy a könyvszekrény alá hálózhat. Azt kijelöltem neki élettérnek, oda csúfoskodhatja a hálóját. Azon már csak röhögni tudok, amikor a Férjem döbbent arccal közli velem, hogy az autóm szélvédőjének sarkában van egy termetes pókháló, még is, mire gondoltam, amikor hagytam odafészkelni egy állatot. 
A születésem napjára az iparművész Nővérem olyan formán talált ábrázolni, amint apró fénybogárkákat a testemen, lótuszülésben, a gondolataim vezérlésével tudok arra bírni, hogy energiájukkal reptessenek. Jaj, de jó is lenne, ha ez valóban így lehetne :)



Attól viszont totálisan kikészülök, ha moly repül velem szemben a kamraajtón belépve, vagy pattogni vélek egy zsizsiket a liszttel teli papírzacskón.
A molyok ellen van ragasztós molycsapdám, levendulával teli zsákom, levendula olajos párnácskám. Az összes tárolóhely tele van velük. Erre szembe repül a kis szemtelenje. 
Zizsik ellen babérlevél, mindenhol. 
Azonnali kutatócsoporttá alakultam, hisztériás sziszegések közepette szedtem össze mindent, amiről azt gondoltam, onnan jöhetett elő a kártevő. 
Közben azon agyaltam, hogy most és azonnal, radikálisan csökkentenem kell a tárolt lisztmennyiséget. A gondosan, dobozban, üvegben tárolt rizs liszt, kukorica liszt, sima liszt, rétes liszt, dara, béel nyolcvanas kenyérliszt, zabliszt és a teljes kiőrlésű liszt mellett már nem jutott hely bent a három féle rozslisztnek, ami kikerült a kamrába. Jesszusom. Biztosan azt szemelte ki a moly. 

Miért van nekem többféle lisztem, mint cipőm??? 


Minek kell állandóan pékségest játszanom? 
Már dühöngtem, tudtam, ha terveztem, ha nem, most bizony sütni fogok. Csökkentenem kell a felhalmozott mennyiséget, és esküt tennem magamnak, hogy nem tárolok őrizetlenül zacskós őrleményeket a kamrában. Közben akkurátusan futottam a köröket, szisztematikusan pakoltam a konyhapultra az összes dobozt, üveget, zacskót, amiben akármilyen őrlemény volt. Beleértve a többféle piros paprika őrleménnyel teli tároló alkalmatosságokat is.
Igen élénken emlékszem rá, amikor egy zacskó zsizsikkel teli liszt miatt kikukáztam egy fél háztartásnyi ezt meg azt. Konkrétan úgy vettem a lisztet, zsizsikkel keverten. Egy hét elég volt, hogy mindenhová átfészkeljenek.  Na olyan itt még egyszer nem lesz, ha ölnöm kell, akkor se nem!
Addig - meddig pakolásztam ide és oda, hogy a konyhaszekrény legfelső szegletében, a kukorica liszt üvegének sárga tetején meg nem pillantottam egy fő zsizsikellenséget. Dupla jesszusom! Zsizsik! Segítség! Kártevő invázió! Két döbbenetes esemény egy napra - sokkot fogok kapni. Jenci! Ide gyere! Keresd meg,  edd meg őket, most!
Mindent végigbogarásztam, átöntöttem, átszitáltam. Semmi. Egyetlen újabb bogár, rovar, kártevő nem akadt fenn a rostán. Pedig elterveztem, hogy most hidegvérrel gyilkolni fogok. Nem értem, de ez történt. Egy moly és egy zsizsik. Plusz egy tucat négylisztes cipócska. A nagy ijedségre. Ez érthető, pacifista reakció.


Négylisztes cipócska. Hozzávalók:
30 dkg világos rozsliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű búza liszt, 20 dkg sima liszt (BL 55-ös búza), 1 cs. szárított élesztő, 1 cs. rozslisztes kovász por, 2 dl sűrített tej, 2 evőkanál olíva olaj, kb. 3 dl víz, 2 teáskanál só, a gyúráshoz még kb. 5-8 dkg teljes kiőrlésű liszt, és kevés olaj a kezedre


Nagyjából két deci langyos vízben elkeverem az élesztő port, lefedem, hagyom kissé habosodni. Most nem használom a kenyérsütő dagasztó funkcióját, kézzel tervezem kidolgozni a tésztámat. A keverőtálba szitálom a liszteket, hozzáadom a sót és a kovász port. Jó lenne hozzá a házilag készített kovász, de elfogyott. A bioboltokban kapható szárított változat is nagyon jó, de nem lesz tőle az az igazi kovászos, savanykás íze a pékárunak.
A robot dagasztó karjával addig gyürkézem a lisztet, amíg a hozzáadott, felfuttatott élesztőt, sűrített tejet, olajat, és nagyjából 3 deci langyos vizet el nem nyeli. Ragacsos, lágy tésztát kapok, de ez így van jól.
Beolajozom a kezemet, hogy kevésbé ragadjon rám a tészta, majd alaposan átgyúrom, húzom, nyúzom a deszkán, addig - meddig, amíg apró hólyagocskákat nem látok. Nem lesz olyan szép hólyagos, mint a fehér lisztes tészta, de a dagasztástól kissé könnyebb, rugalmasabb anyagot kapok.
Letakarom, majd két órát kelesztem.

Újra olajozom a kezem, majd az alaposan átlisztezett deszkán átgyúrom a tésztát, nagyjából egyenlő, tenyérnyi cipócskákat formázok belőle. Furcsa, majdnem linzeres az állaga. De ez is így van jól.


Sütőlapra pakolom a cipókat, majd újabb fél órát pihenni hagyom. Sütés előtt bevagdosom, levizezem a tetejüket.

A sütő legalsó osztásán, párásítva, ötven percet, 190 fokon sülni hagyom, végül tíz percet, a párásításra használt edény nélkül, pirítom.

A párásításról, és sok minden egyébről itt még olvashatsz.


Másnap reggel Hugi, kissé még kómásan csoszogott elő a lakrészből, egy tízforintos méretű pókcsípéssel a homlokán. Említettem már, hogy légi kísérő? Csinos, előírás szerint sminkelt, egyenruhás? Dolgozni készült. Finoman kezdtem adagolni, hogy ne kapjon rohamot, de a homlokán van valami....
Délután jött Bobbi: "Anya, reggel elfelejtettem szólni, hogy egy lepke szállt ki a szekrényemből." 

Ideje átértelmeznem a pacifizmusomat.

2011. szeptember 1., csütörtök

Töltött - sütött menzakedvenc: paradicsomos csirkecomb és paprikás krumpli és a terrorelhárítás


Mától újra rend van, nagyüzemre kapcsol a menza. Igen, igen, becsengettek Bobbinak. Természetesen a nyáron is nyitva tartottunk, csak kissé lazábban haladtak a menza ügyek. De tanítás idején nem lehet viccelni a renddel, Bobbi tekintetében pedig főleg nem. A rend az, hogy hazaér, villámgyors látogatást tesz a vizesblokk környékére, és már húzza is maga alá a székét az ebédlő asztalnál. A két akció között maximum az ebéd melegítése jöhet szóba, további várakozás nem. Olyan nincs, hogy ez a rendszer felboruljon. Végül is, a nagyüzemi menzán sem fordulhat elő, hogy a nebulók azért várjanak, mert a konyhás nénik eltátották a szájukat. 

Olyannyira nincs változtatásra mód, hogy még az sem mindegy, milyen alátét kerül a tányérhoz: a készletben citromos vagy narancsos mintájú van. Bobbi kizárólag a citromoson eszik, mindig ugyan azon a helyen ül. Ha a narancsos kerül elé, kiakad, a székére pedig eszünkben sincs letelepedni:). Remélem mindenki látta a Lesz ez még így se című filmet, amiben Jack Nicholson alakítja a szokások rabjává vált figurát.... Bobbi persze koránt sem ennyire szokás függő, de azért akad egy-két érdekes ragaszkodási pont az életében. 

Lényeg a lényeg: menzaügyekben, szeptembertől júniusig nincs pardon. A reggelinek, ebédnek, vacsorának időben az asztalra kell kerülni, a citromos alátéten. Az elviteles tízórainak a táskában, az uzsonnára szánt valaminek a hűtőben a helye. Egyszer itthon maradt az alma. Tényszerű sms-t kaptam Bobbitól: "Nincs meg az almám." Értettem. Az almás pite bevezetőjéből megértheted te is.  Nem részletezem a logisztikai bravúrt, de a nagyszünetre ott volt az alma a kezében.

Egyébként a bogarait magamnak köszönhetem. Soha nem tervezünk részletekbe menően semmit, például simán elmegyünk úgy két hétre nyaralni, hogy este még úgy van, hogy Prága és Amszterdam, hajnalban pedig Róma felé vesszük az irányt. Lassan huszadik éve lesz, hogy a Férjem a párom, de még egyszer sem sikerült egy helyen egymás után ötször állítani karácsonyfát: folyton költözünk. Egyetlen kivétel van, az "ahogy lesz, úgy lesz" alól: Bobbi. Napirend szerint cseperedik. Kiszámítható rendszerekben, szokásokkal él. Három évesen például már a fogmosásnak is megvolt a ceremóniája: csap elé húzott lépőke, Bobbika ráállt, mindig a bal lábával kezdve, majd jobb oldalról kezébe adtuk a fogkefét. Ha balról álltunk, szólt. Végül mindig ugyan az a mondat: "Kérek szépen hideg vizet, inni." Ha egy gyereket napirend szerint "nevelünk", akkor nem kell azon csodálkozni, hogy szokásai lesznek. Nem is csodálkozom, sőt ráhagyom, amennyire csak tudom, figyelembe is veszem. A Férjem kevésbé bírja, a citromos alátét gyakran kiveri a biztosítékot. De Bobbi minden alkalommal megharcolja a mintáját, addig - addig feszül, hogy végül valahogy csak az kerül a tányérja alá. Bobbiterror. Így hívjuk a bogarait.

A csirkecomb töltése is a bobbiterror egyik produktuma. Ezt az igazi menza kedvencet akkortájt készítettem elsőként, amikor eldőlt, Bobbit végérvényesen és visszavonhatatlanul kivonjuk a közétkeztetés igája alól. Eszem ágában nem volt a csirke bőre alá ázott zsemlét tuszkolni, amíg Bobbi ki nem fejtette: az oviban és az iskolában is  s z o k t a k  olyat csinálni. Miközben mondta, azt az arcot vágta magának, amiből érteni lehetett, hogy ez most komoly elvárás. Értettem. Azóta szokom én is. Ja, és majdnem elfelejtettem: töltött combot csak és kizárólag krumplival lehet köríteni....Mert azt úgy szoktuk enni. Azért.


Paradicsomos, töltött csirkecomb. Hozzávalók:
4 db töltésre alkalmas, egész csirkecomb, 1 szikkadt zsemle, kb. 5 dkg kétszersült, 1 tojás, kb. 1/4 l tej, 1 db konzerv sűrített paradicsom, 1 evőkanál szárított bazsalikom, őrölt fekete bors, sült húshoz szánt fűszerkeverék,  só, olíva olaj

Zöldpaprikás, tört burgonya. Hozzávalók:
1-1,5 kg főzni való burgonya, 2 közepes zöldpaprika, 5 -8 dkg vaj, vagy margarin, só

A kétszersült szeleteket összemorzsolom. Darálni nem kell, csak annyira kell aprítani, amennyire a kezem között morzsolódik. Rátépkedem a zsemlét, majd felöntöm annyi tejjel, hogy ellepje. Pár percet állni hagyom, ha kell, mehet még rá tej, annyi, amennyit felszív. A már kissé átnedvesedett darálékot még kézzel kissé átmorzsolom. Hozzáadok egy enyhén felvert tojást, a sűrített paradicsomot, a fűszereket és megsózom. A töltelék akkor jó, ha nem folyik, de nem is lehetne belőle gombócot gyúrni, olyan közepesen lágy állagú.

A combokat alaposan lemosom, az esetleg itt és ott még fellelhető tollmaradványokat letépkedem, majd a húst enyhén besózom, átfűszerezem. 

Megkeresem a comb felső részén a bejáratot. Minden combon van egy rész, ahol a bőr elválik a hústól, a hártyán van egy luk. Oh. Nem vagyok túlzottan finnyás, de ezt most nehezemre esett leírni. Lényeg, hogy a rést megkeresem, majd két ujjal, óvatosan körbetágítom a helyet a combhús és a bőr között, vigyázok, hogy a megtalált résen túl már máshol ne szakadjon át a hártya.

Megtöltöm a combokat a nyers töltelékkel. Nem szabad túlzottan sokat beletuszkolni, mert sütés közben dagad a zsemle, könnyen kiszakad a bőr. De jól esett ezt is leírni... A természet adta hártyarést egy-egy vékony hústűvel összefogom, hogy ne tudjon kiszabadulni a töltelék. Ha nincs hústű, nem olyan nagy baj, bár ismerek olyan gondos szakácsot, aki bevarrja a lukat. Na arra már nem lennék hajlandó, még akkor sem, ha az lenne a szokás. Ha marad töltelék, ne dobd ki, tedd a húsok közé, gombócokká alakítva, sütve, magában is finom.

Ujjnyi olajat töltök a tepsibe, berakom a combokat, kicsit megkenem a tetejüket is olajjal, majd fóliával fedve bő fél órát, fólia nélkül pedig újabb felet, 230-240 fokon sütöm. Nem teszek vizet a tepsibe, sőt azt tapasztalom, hogy újabban bizony annyi víz van a szárnyasok húsában, hogy félidőben le kell szedni a nedvességet a tepsi aljáról.
A krumplit megmosom, apróra vágom, annyi sós vízben főzöm, amennyi ellepi. Amikor már puha, leszűröm. Egy nagyobb serpenyőben felolvasztom az olajat, kevés bors kíséretében megpárolom benne a vékony szeletekre vágott paprikát, majd átforgatom benne a burgonyát. Télen, amikor nincs zöld paprika (vagy van, de az szemmel láthatóan műanyag), párolt hagymával készítem a köretnek szánt adagot.