Eszem ágában nem volt svéd húsgolyót csinálni. Barna mártás szoktam itthon, másféle ételekhez. Svéd húsgolyót az IKEA- ban kell enni. Pontosan annyiszor, ahányszor oda megyünk vásárolni. Évente nagyjából ötször.
A hagyományok megtörését, és a házi készítésű verziót egy-két sajnálatos esemény okozta. Történt velünk ugyan is, hogy a bevásárlás - utálatunk olyan fokát sikerült elérni, hogy addig húztuk és halasztottuk, amíg egyszer csak arra eszméltem, hogy üres a hűtő, a kamra polcait meg lepakolás nélkül lehetne törölni. Főzni pedig a semmiből én sem tudok.
Gondoltam, hogy akkor ez most úgy lesz legalább részben megoldva, hogy délután megyek egy kört a budaörsi szupereket érintve, és odaúton megállunk az IKEA- nál, Bobbi ebédelhet húsgolyót. Nagyjából karácsony előtt egy héttel evett ott utoljára. Naná, hogy nem kellett könyörögnöm, simán ráállt az alkura, főleg, hogy az iskolához mentem érte.
Ott tartottunk, hogy fogta a tálcáját a finomsággal, én az enyémet a vega valamivel. Fizetnék, erre n e m t a l á l o m a b a n k k á r t y á m a t. Ilyen eset nálam nincs. Vagy még is? Előző este tankoltam, és csak úgy a táskám zsebébe csúsztattam a kártyát. Abba a táskába tettem, amelyik ekkor otthon lógott az előszobában. Táskát cseréltem, mert az a táska nem ment a szandimhoz...Készpénz: apró. Az IKEA után akartam automatázni. Szegény Bobbi. Ekkor már inkább vacsoraidő volt, mint ebéd. Két elnézés között, pironkodva visszaadtuk a tálcát. Azt hittem felpofozom magam. Kikotortam az aprómat, és minden elvemet feladva hagytam, hogy Bobbi bekapjon némi "ikejás" hot-dogot, még üdítőt is kapott, amit aztán végképp nem szokott.
Este elkezdtem receptet keresni a svéd fasírthoz. Elhatároztam, hogy elkészítem itthon. Ez lesz az ebéd, és a ne-haragudj-hogy-anyád-ennyire-hülye kompenzálás.
A svéd húsgolyó, a KÖTTBULLAR az olyan, mint a brownie, vagy a gulyás leves. Kismillió számra vannak receptek, ezer féle nyelven, gyűjtőoldalakon (ahol mindjárt lehet hozzá spéci edényeket is rendelni) és gasztroblogokon. Kismillió féle módon leírva, és persze mind az eredeti. Mivel nem volt kéznél svéd ismerős, akit felhívhattam volna, addig olvastam a témában, amíg össze nem raktam a lényeget. A lényeg ennyi: vaj. Az északi népeké: sárgább, ízesebb, testesebb a hazainál. A többi, meg ahogy gondoltam. Például szójaszószt azt nem gondoltam bele, nem hiszem, hogy az tradicionális svéd hozzávaló. Nem írom, hogy ez itt az eredeti leírása, csak azt, hogy Bobbi szerint pont olyan, mint az " ikejjjás", csak finomabb :)
Svéd húsgolyó, hozzávalók kb. 40 kicsi darabhoz:
1/4 kg darált marhacomb, 1/4 kg darált sertés comb, 1 tojás, 1 szelet fehér kenyér, kb. 1 dl tej, 1 közepes fej vöröshagyma, 15-20 dkg vaj (dán vagy ír), őrölt fekete bors, őrölt szerecsendió, só
Barna mártás, hozzávalók:
a vaj amiben a húsgolyó készült, 1 dl főzőtejszín, 1 púpozott evőkanál barna cukor, 1 púpozott evőkanál liszt
Burgonyahab:
2 kg burgonya, a lé amiben a krumpli főtt, a vaj ami megmaradt a húsgolyó készítéséből, kb. 2 dl tej, só
Áfonya szósz:
20 dkg áfonya, 20 dkg cukor, vagy készen is kaphatsz, a végén megtudod, hol :)
A húsgolyót így készítettem:
Elsőként a hagymát nagyon apróra vágom. Annyira, hogy beleteszem inkább a robotos aprítóba, még az sem tart vissza, hogy elmosni utálom. Nagyjából 3 deka lassan olvasztott vajon, közepes hőfokon megfonnyasztom, pirítom. Egy tányérra borítom, és hűlni hagyom.
A kenyérnek levágom a héját, a belsejét összemorzsolom, majd annyi tejet adok hozzá, amit felszív, vigyázok, hogy ne tucsogjon.
A húsokat, a tojást, a fonnyasztott hagymát, a tejes kenyérbelet, egy fél teáskanál borssal, ugyan ennyi őrölt szerecsendióval, és másfél teáskanálnyi sóval alaposan összegyúrom.
Most hívom Bobbit, aki iskola undoritiszt kapott, így Mandula Gyulával a szobájában lustálkodott. Rendes kuktaként formás, nagyjából 4 centis golyókat formázott a húsos masszából. Nem szabad kisebbeket alkotni, mert sütés közben nagyjából felére zsugorodnak majd.
A vaj még meglévő darabjából úgy 8 dekát egy serpenyőben felolvasztok. Lassan, majdnem takarékon olvaszd. Az olajjal ellentétben, forró felületen azonnal sisteregni, barnulni kezdene, ami leolvadt a tégládról. A szaga ilyen estben kritikán aluli, nem beszélve arról, hogy abban már nem sütnél semmit. Amikor a vaj kiolvadt, óvatosan feljebb veszem kicsit a hőfokot, majd belepakolom a golyókat, már amennyi fér. Hagyjál helyet, mert rázogatni, forgatni fogod. A vaj alig ér a harmadukig, ezt így kell készíteni. A golyókat szinte csak párolni kell a serpenyőben, arra törekedni, hogy belül átsüljenek, kívül pedig csak világos színűre barnuljanak. Ez nagyjából negyed óra, adagonként.
Közben bekapcsolom a sütőt, 220 fokra melegítem. Azt a tepsit veszem elő, amiben van sütőrács. Ez azért kell, hogy a pirítás közben a golyók ne érjenek az aljához, mert odatapadnának.
A serpenyőből a rácsra teszem a golyókat, majd amikor már mind ott sorakozik, betolom a sütőbe a tepsit. Sötét színűre pirítom, közben a felesleges zsiradék is szépen kicsöpög belőlük.
Ha nincs ehhez kedved, a vajban is lepiríthatod, majd papírtörlőre szedheted.
Így készült a barna mártás:
A vajat sütés közben, minden adagnál pótolom. Most a vajas serpenyő aljáról egy falapáttal felkapargatom a letapadt húsmorzsákat. Ebből lesz a barna mártás. Elsőként a barna cukrot szórom a meleg vajra, majd közepes melegen beleolvasztom. Amikor buborékozni kezd, nagyjából másfél evőkanálnyi lisztet pirítok benne. Ehhez segítséget itt találsz.
Lehúzom a melegről, lassan felengedem 1 deci tejszínnel. Gyors mozdulatokkal kavarom, nehogy csomósodjon. Visszateszem a meleg főzőlapra, majd feljebb veszem a hőfokot. Ha túl sűrű lenne, felengedem vízzel, és összerottyantom, végül megsózom. Ha félsz a csomóktól, a tejszínt melegítsd fel, mielőtt használod. Sok receptben írnak szója szószt is. Én azt nem raktam hozzá. Ez nem távol keleti ételféleség.
Így készítem a burgonya habot:
A krumplihabhoz sós vízben főni teszem a hámozott, apróra vágott krumplit. Annyi vizet rakok, ami éppen ellepi. Amikor már olyan puha, hogy magától akarna szétesni, leöntöm róla vizet, de nagyjából az egyötödét az edényben hagyom. Egy bögre tejet majdnem forrásig melegítek. Beledobom a megmaradt, nagyjából 3 dekás vajdarabot a krumplis edénybe, majd a botturmixot addig nyomkodom a vajas - vizes zöldségbe, amíg sűrű, ragacsos masszát nem látok. Ekkor a robot habverő karjával beleadagolok úgy 2 deci forró tejet, majd habosra kavarom. Fontos, hogy ezt a meleg főzőedényben teszem. Lefedem, tálalásig melegen tartom.
Így készül az áfonya szósz, majd ha érik a közelemben:
Ajánlom a Pacifik névre keresztelt, készen kapható, üveges lekvárt. Pont olyan híg, mint a szósz. Íze, állaga rendben van. Áfonya szószt majd akkor készítek házilag, amikor, idézem kedvenc zöldségesem: "majd érik hamar a Harigatán, és adjuk nemdrágáért, csókolom". Jelenleg tíz deka egy ezres. Ennyiért nem veszek, főleg szottyadt, a világ túlfeléről szállított, hónapos dobozost nem. Főleg, mert már az északi vaj áránál is sokkot kaptam aznap. Ha vennék, akkor ugyan annyi cukorral, mint a gyümölcs súlya felteszem főni, kétszer annyi vízben. Addig párolom, amíg a víz le nem fő róla. Most simán kikanalazom az üvegből.
Ha svéd gyártmányt szeretnél, az IKEA élelmiszerek között az áruházban megtalálod, mint ahogy a golyót is hazaviheted, sütésre kész állapotban. Ha így teszel, legalább azt ígérd meg, hogy vajban sütöd :)
Következetes szülőnek tartom magam. Van, amit nem engedek. A tányér kinyalását étkezés után határozottan tiltom. Az kutyadolog, nem gyerek szokás. Bobbi minden alkalommal, ha szószos, csöpögős menü van, szeretné ezt a műveletet végrehajtani. Nincsenek illúzióim, gondolom, amikor nem vagyok a közelben, hódol eme szenvedélyének. Néha látom a mosogatóban az ebédhez használt tányérját, vannak sejtéseim, hogy mi történhetett. De ha látom, mire készül, azonnal szólok, hogy meg ne próbálja, és ez gusztustalan.
Hallom, hogy csürüszköli a svéd menü végeztével a tányérja alját a villájával, próbálja a barna és lila maradványt ráapplikálni. Háttal állva szólok: "Jó, most az egyszer, de csak most és soha többet, kinyalhatod." Ezzel úgy gondoltam, az elmaradt húsgolyózást végérvényesen kompenzáltam. Nem néztem végig, éppen csak lefotóztam. Én még éppen ebéd előtt voltam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése