2011. április 30., szombat

42. VKF - színes étel a Menzáról

Vörös tonhal steak, párolt zöld spárga hollandi mártással, juhtúrós - chilis 
puliszka pogácsával 



Strawberry blogján olvastam, hogy átvett egy stafétát Mézigörltől, és ez azt jelenti, hogy kiírja a 42. VKF-et. Lényeg, hogy színes ennivalót lehet készíteni, és nevezni. Gondoltam, úgy is mindig nyafogok, hogy mi a vihart kéne már főzni, és piszkálom a menzásokat, hogy ha nem mondják, akkor sztrájk lesz. Akkor ez most támpont, színpompás étel, ami ugye ehető is. Elsőre a málnatorta ugrott be, de azt majdnem nem készítettem el, aztán pedig ez a fogás ötlődött ki. A terítés- körítés kérdésén rágódtam. Elsősorban azért, mert ez egy menza, ahol ugye még az asztal  is egy jókora homogén fémlap. Másodsorban azért, mert egyetlen leszegett asztalterítőm, netán csipkés szélű porcelán készletem sincs. Voltak, utóbbiból hat teljes. Elajándékoztam mindet, mert mi életvitelileg folyton költözünk, kissé macerás volt egyenként csomagolgatni. Minden költözésnél egyet elvitt az a barát, családtag, aki vállalta, hogy a továbbiakban megfelelő tisztelettel bánik vele. Ehhez még hozzájött, hogy rajtam kívül az összes menzatag függöny- és egyéb drapéria fóbiában szenved, úgyhogy tilos firhangot, terítőt raknom, ablakok csupaszon,  és csakis alátéteken hajlandók étkezni. Vendégeknek fehér papírhengerből takarjuk az asztalt, amire Bobbi lelkesen rajzol, pingál, az aktuális társaságnak megfelelően. Lényeg: nincs körítés, illetve van, de a tányéron. A fotó idejére tehettem fel egy megmentett vászon darabot :)  Amúgy ez életem első, ennivaló készítéssel kapcsolatos "megmérettetése". Ez a bekezdés volt az, ami ezen a blogon a bevezető rész lenni szokott. Az étel leírása most nem lesz olyan bő leven, mint szokott. A lényeg, mindjárt itt is van:

Hozzávalók, 4-6 személyre:

4-6 db vörös tonhal szelet
olíva olaj - vaj keveréke a sütéshez
durvára őrölt színes bors
1 csomag zöld spárga
1 citrom leve
3 tojás sárgája
15 dkg vaj
1/2 citrom leve
4 dl "finomított" kukorica dara 
1 és fél dl kukorica liszt 
20 dkg juhtúró
1 dl tejföl
durvára darált, enyhén pikáns chili paprika



A puliszkát készítem elsőként. Gyakran készítem, kis túlzással ezen nőttem fel. Anyai nagyanyám csángó asszony volt, olyan nem fordulhatott elő, hogy a konyhaasztalon ne legyen egy tálnyi puliszka, kendővel gondosan letakarva. Esszük mindenhogy. Főételnek, tejjel, tejföllel, töltve, köretnek, krémlevesbe galuskának. A minap láttam az egyik hiperben, ezerért 20 deka polenta lisztet. Egészségére annak, aki megveszi. Én száznyolcvanért veszem a fél kiló darát, és nagyjából ennyi a liszt is hozzá. Annyi a titok, hogy 2/3-1/3 arányban kell főzésnél keverni, és a darát átpörgeti a kávédarálón. Van, hogy darálom, van hogy nem. Amilyen a szem a zacskóban. A tárolásra figyelni kell, a molyok megtalálják hamar. Én azonnal öntöm át a zárható üvegekbe, ahogy hazahozom.


Felteszek úgy másfél liter vizet főni, három teáskanál sóval. Amikor felforrt, beleöntöm a kukorica lisztet, és már kavarom is a habverésre szakosított eszközzel. Így kivédtem a csomók első támadását. A vaslábos a legjobb erre a célra, a fémbe letapad. Ahogy elvegyült a vízben a liszt, öntöm a darát hozzá, és lesben állok a csomók szétbombázásra. Innentől még kicsit a habverővel harcolok, de ahogy az első nagyobb puffogást észlelem, lehúzom az edényt a melegről, visszaveszem a hőfokot, és falapátra váltok. Innentől nagyjából fél órát keverem, kavarom, nyüstölöm, húzom és vonom, amíg be nem sűrűsödik.

Feljebb veszem a hőfokot, és az utolsó öt percben ezerrel kavarom, döfködöm, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy megáll a lapáton, és az edény falán is tapad. Amikor leveszem, még kissé híg, éppen kenhető a massza.

Ecsettel kikenem olíva olajjal az üvegtálat, a puliszka felét belekanalazom, rákenem a tejföllel kikevert, chilivel fűszerezett juhtúrót. Ráadagolom a puliszka másik felét. A tetejét újra lekenem egy kis olajjal, hideg sütőbe teszem, majd 180 fokra melegítve átszárítom.

Hozzáfogok a hollandi mártáshoz. A vajat meg kell tisztítani. Gőz felett felolvasztom, aztán kissé hűtöm, és leszedem róla a fehér réteget. Óvatosan átöntöm, az alján maradt réteget sem használom. Nagyanyám most mondaná, hogy pocsékolok. Nem, csak tesztelem a vajamat. A rossz minőségű vajnak a tisztítás után a harmada sem maradna vissza.

Felverek 3 sárgáját 3 evőkanálnyi forró vízzel, majd gőz felett sűrítem, vigyázok, hogy a víz ne érje, mert egy pillanat alatt összecsomósodik. Hozzáadom a tiszta vajat, beleöntöm egy fél citrom levét, és kicsit sózom, majd átöntöm a csurgatómba, meleg vízbe állítom, amíg nem tálalom.

A spárgákat összefogom cérnával, majd a citromleves, sós, lobogó vízbe állítom. Kicsit megborítom, hogy nagyjából a felső harmaduk csak párát kapjon. Ha majd nem költözünk annyit, beruházok egy spárgafőző edényre. Addig marad ez a megoldás, a fedővel lazán megfejelve. Negyed órát párolom, néha átforgatom a csokromat. 

A tonhal sütésről nem tudok sokat, mert azt rábíztam a Férjemre. A halat, tengeri herkentyűket, vadat, fél disznót a menzán ő szokta elkészíteni. Azt mondja, hogy kevés olíván, kevés frissen őrölt színes bors és só kíséretében le kell pirítani. Nem szabad túl lassan, mert kiszárad, túl hevesen pedig szétég. Ennyi. A többi nyilván a titok, mert azt hiszi,  ha kiadja, akkor feleslegessé válik a létezése számomra:) Ez okból nem tudom, hogy kell beüzemelni a projektort, vagy digitalizálni a szalagos mozikat. 

Kiveszem a sütőből a puliszkát. Nagyjából húsz percet volt bent. Deszkára borítom, és pogácsákra szaggatom. Most elégedetten megállapítom, hogy a megmérettetés okozta izgalom ellenére minden ehető, fotózható. Akkor csinálom a tortát, Murphyt meg csókoltatom.

ps.: Most nézem, és számolom, hogy ez a menü  iskolapéldája lett annak  a szénhidrát-fehérje-zöldség ideális arányának, amiről itt írtam. A kis piramis csúcsa pedig lehet a torta egy szelete.



VKF színes étel 2. - desszert

Málnatorta dupla habbal


Amikor megláttam Strawberry blogján, hogy színpompás ételekkel lehet nevezni a 42. VKF-re, aminek stafétáját Mézigörltől vette át, mondtam Bobbinak hogy szerintem csináljunk egy málnatortát. Azt, amelyiknek az alapreceptjét abban az ötkeres szakácskönyvben találtam, amit kezdőknek szerkesztettek, de többévnyi konyhai rutinnal is bátorság hozzáfogni  az ott található sütemények megvalósításához. A krém persze nem is olyan, azt ahogy szoktam, már fejben átalakítottam. Aztán látom ám, hogy az említett szépséges oldalon megjelenik csak úgy, egy málnatorta, természetesen gyönyörűen tálalva és fényképezve. Gondoltam, akkor most kitalálunk mást. Aztán elkészült, mert Strawberry szerint ne vicceljek, a kicsiny menzás közösség szerint pedig nem ér ígérgetni, aztán megfutamodni. Így bár főztem is színeset,  lett nevezni való málnatorta.

Hozzávalók:

a tortalaphoz: 10 dkg liszt, 10 dkg étkezési keményítő, 15 dkg cukor, 3 tojás, 1 cs. sütőpor
a krémhez: 25 dkg mascarpone, 2 dl tejszín, 2 cs. habfixáló, 25 dkg málna, 4 evőkanál cukor, 20 dkg étcsokoládé, 8 dkg vaj, 2 evőkanál tejszín
a tetejére: 25 dkg málna, kevéske csokiforgács


A torta lapjához veszem a 28 centis kapcsos formámat, kikenem és kibélelem sütőpapírral. A tojásokat 3 evőkanál forró vízzel alaposan felverem, majd beleszórom a cukrot, majd a keményítőt, a lisztet, a sütőport. Végül a formába öntöm, és előmelegített sütőben, 180 fokon, úgy fél órát, tűpróba kiállásig sütöm.

Lekapcsolom a forma oldalát, leszedem a papírt, és a lapot kihűtöm, majd vízszintesen két darabra vágom. Gőz felett megolvasztok egy tábla csokit, elkeverek benne úgy 4 deka vajat, és egy kanányi tejszínt. Ezzel kenem a félbevágott lap tetejét, és oldalát. Megvárom, amíg kicsit dermed a csoki. 

A mascarponét és a tejszínt alaposan habbá verem a fixálóval. A málnát a cukorral összeturmixolom, és a habba keverem. A krém felét a lapra kenem, az oldalára is juttatok, majd a hűtőbe teszem, úgy tíz percre, a maradék krém társaságában.


Megvárom, míg kissé összeáll a csoki a krémmel, majd ráteszem a lap másik felét. Újabb adag csokit olvasztok, ugyan úgy, ahogy az előző adagot, de hagyok egy kockányit a díszítéshez. Azzal kenem a tetejét, és az oldalát, majd rásimítom a habos málna másik felét. Most ide kell írnom a kezdő cukrászoknak, hogy étcsokoládé alatt a roppanós valódi csokit értem, nem a rémes állagú (és ízű) tortabevonót.
Végül a málna maradék feléből a szebb szemeket rárendezem, és a szélére szórok egy kis csokiforgácsot, amit a félretett kockából reszeltem. 
Egy órára a hűtőbe pakolom, majd szeletelek, rendezgetjük, fényképezzük. Bobbi közben lesben áll, hogy végre kóstolhasson. Igazság szerint arra a jó nagy szeletre pályázott, amit a kép kedvéért, a szokásosnál nagyobbra adagoltam.








2011. április 29., péntek

Mozogj, hogy ehess, avagy egyél, hogy mozoghass!



Amióta elkezdtem ezt a blogot, na azóta tervezem, hogy írok a mozgásról, a diétázásról, a nemevésről és a mindenfélét összeevésről.  Bőséges tapasztalatom van e témában. Voltam már majdnem 90 kilós állapotos, és testkép zavaros 46 kilós is.  A menza tulajdonos Bobbi fél – és 11 éves kora között folyamatosan kövérnek számított. Ma normális súlyú, 13 éves tinilány. Egy év alatt fogyta le testtömegének egyhetedét, azóta tartja.

Két mondatban össze tudom sűríteni a tapasztalataimat:

Az ideális testsúly eléréséhez türelmes, lassú, egyenletes kalóriamegvonás szükségeltetik.
Az ideális testsúly hosszabb távú megtartása nem létezik mozgás nélkül. 

Két mondatban össze tudom sűríteni a diétás módszerekről és csodaszerekről a tapasztalataimat:

Rövid távon fogyni koplalással lehet, hosszabb távon mozogni kötelező.
A narancsbőr és a háj eltüntetése kizárólag mozgással lehetséges.

Egy könyvet tele tudnék írni e témában, de inkább amolyan bekezdéseket írnék, gondolatindítónak, amiről úgy tartom, lényeges. Aztán majd idővel talán írok újabbakat, részekre épülő hosszabb kifejtéseket. Nem kioktatni és oktatni szeretnék. Csupán megosztani a a tapasztalataimat, hasonlóan a receptek leírásához.

fogyás = türelem

Ismerek úgy egy tucat diétás rendszert. Néhányat testközelből is. Nagyjából tíz éve egy tavasszal, szűk két hónap alatt dobtam le magamról húsz kilót. Koplaltam, napi 650 kiló-kalóriát ettem, azt is három adagban.  Ma már nem tenném meg ugyan ezt.  Nem is ajánlom senkinek. Vagy csak akkor, ha rögvest utána mozgásba lendül. Az ilyen koplalás alatt viszont mozogni képtelenség, öröm az is, ha a mindennapi teendőkhöz van elég energia. Erről most többet nem írok, bár sejtem, sok kedves olvasóm most akarta kérni a részletes leírást. 

Helyette hosszabb módszert ajánlok, tartós sikerrel. Heti nagyjából 1 kilós súlycsökkentést, mozgást, majd a diéta elhagyását. Nagyjából örökre.  A mozgás megtartását, nagyjából örökre. Az azt eszel, amit akarsz érzését. Nagyjából bármit, és nagyjából örökre.


  1. lépés  - a kockás füzet
A nulladik lépés az, amikor valóban rászánod magad arra, hogy felhagyj az örökös nyafizással a felesleged miatt. Ebbe a lépésbe beletartozik az is, hogy leszoksz a diétás leírások kutatásáról, és nem veszel meg több csodapirulát, sem olyan kenceficét, aminek a csomagolásán a cellulitis szó szerepel. Egyszóval: máshogyan gondolkodsz. (Ez két szó volt, egybeírhatom? máshogyangondolkodsz.) Szerintem már itt tartasz, ha nem nyomtad az Xet a monitorod sarkán. Akkor vedd a kockás füzetet.

1/a         kockás füzet – első hét

Most egy hétig még úgy táplálkozol, ahogy eddig. A különbség az, hogy esténként veszed a füzeted, és szépen beleírod, hogy mit ettél és ittál össze aznap. Mindent. Nem csalsz. Nem az orrodat akarom beleverni, csak azt a mondatodat akarom érvényteleníteni, ami szerint nem is eszel sokat, és még is felesleged van.
Közben a diétás módszerek kutatása helyett, eldöntöd, mit fogsz mozogni. Ez a döntés természetszerűleg és elsősorban pénz, másodsorban idő kérdése. Nézegeted, milyen lehetőségek vannak a környékeden, hol van fitnesz terem, vagy park, ahol futhatnál. Mivel máshogyan gondolkodsz, nem azt nézed, hová nem fogsz tudni menni, hanem hogy hová tudnál úgy, ha kicsit alakítanál a napirendeden, és erre a célra is tennél félre a havi bevételeidből. Elképzelheted azt is, hogy hazaviszel valamilyen eszközt e célra.  A szőnyegfitnesz is szóba jöhet, ha úgy látod jónak.

1/b         kockás füzet – összegzés

Eltelt a heted, úgyhogy most nagyjából számolni fogunk. Eddig azért nem tetted, mert akkor már szerdán kétségbe estél volna. Ezt a pillanatot mostanra tartogattam. Ki kell számolnod, hogy összességében, naponta mennyi kalóriát (kcal érték)  vittél be a szervezetedbe, abból mennyi volt az energia érték, a szénhidrát, és a zsír. A többi most nem fontos. Ehhez segítség itt van. Ezen az oldalon, a kész ételek között szinte mindent megtalálsz, az értékeket veheted alapul. Ha kész ennivalót vettél, mint bolti pizza, vagy keksz, joghurt, gyümölcslé, akkor azokat is gyűjtsd egybe. Ha máshogyan nem megy, el kell menned a boltba, és leírni a csomagolásról. Tudom, ez macera. De e nélkül a lépés nélkül nem tudjuk, miért hízol, ha nem is ettél sokat. Külön szólnék, hogy a joghurt is cukrozott, vagy ha „csak” egy banán is tartalmaz zsírt, szénhidrátot. Érdemes elidőzni ezen az oldalon, példának okáért rápillantani mondjuk a sovány sonka és a téliszalámi közötti kalóriakülönbségre. 

1/c         kockás füzetes matekozás – új alapok az étkezésben

Akkor most jön az, amikor sokkot kaphatsz. Vegyünk alapul egy 37 éves, ülőmunkát végző nőt, aki semennyit sem mozog. Nem számít mozgásnak a buszig tartó séta, sem a porszívózás. Ebben az esetben:

napi kalória szükséglet: 1 700 kcal
ebből szénhidrátok, összesen: 850 Kcal 
maximum nap cukor bevitel: 490 g
maximum napi zsír bevitel: 90 g

Ideáig ellátom, hogy a normálisnak gondolt étkezésed a megadott értékek felett van. Ha nem vagy a példának hozott kategória, akkor itt beütöd az adatokat, és megtalálod, kinek  mi, mennyi.
Akkor most nézd össze az értékeket. Nézd meg, mennyi volt a 4 érték a napi bontásodban, és számold ki, mennyi volt a napi többletbeviteled. 

Az elhízással kapcsolatos egyik legfontosabb tudnivalód most:
plusz 170 kiló-kalória, tartósan = túlsúly kialakulása


  1. lépés – a kockás füzetes terv a tízpontos és ötpontos változás alapján
Semmi értelmét nem látom annak, hogy fenekestül felfordítsd az étkezéseid rendjét. Most javasolhatnám, hogy ne vacsorázz, ha képtelen vagy üres gyomorral elaludni. Követelheted magadtól a reggelizést, de nem lesz jó vége, ha világ életedben soha nem bírtál ébredés után enni. 

Azt javaslom, hogy gondold át, mi az, ami száműzhető az étrendedből, és alakíts ki egy olyan rendszert, amit hosszabb távon is meg tudsz tartani.  Ehhez pontokba szedem, mire kell feltéteneül odafigyelned, és akkor menni fog. 

2.a          Étrended a súlycsökkentés időszaka alatt - a 10 pont alapján

1. pont: heti 1 kiló mínusznál többet ne akarj ledobni magadról, mert ha gyorsan fogysz, gyorsan viszont is látod a dupláját.

2. pont: heti 1 kilót úgy lehet fogyni, ha az eddigi kalória beviteledből elveszel 20%-30%-ot, és ennyivel kevesebbet eszel/iszol. A kalória elvonása alatt elsősorban a zsírtartalmú és cukros ételek , innivalók visszaszorítását értem. A napi beviteled azonban ne menjen 1000 – 1200 kalória alá, és e tekintetben nem számít, se a nemed, se a korod.

3. pont: úgy állítsd össze az étrendedet, hogy az a diétázás időszaka alatt se térjen el lényegesen a kiegyensúlyozott táplálkozás szabályaitól. Ez egy nagyon egyszerű kép alapján tervezhető.  Ez az USDA piramis, amit az éppen aktuális trendeknek (vagy lobbinak) megfelelően toszogatnak, de a lényeget megmutatja. Egyszóval így kéne egyensúlyba lenned ahhoz, hogy a szervezeted megkapja, ami jár neki. (szénhidrátok, kenyérfélék, gabonák: 50%, zöldségek, gyümölcsök: 15%-20% húsok, fehérjék: 15%,-20%, cukrok, egyéb szénhidrátok: 10%)

forrás: http://www.healthy-eating-politics.com/

4. pont: ne akard száműzni az étrendedből a szénhidrátokat, mert úgy sem tudod, és szükséged van rájuk. Ha csak joghurtot ennél, akkor is ennél cukrot. A jó szénhidrát kell, mert nélküle nem tudsz gondolkodni, mozogni, és már néhány hetes megvonása is komoly elvonási tüneteket okozhat. Mondjuk fánkokkal fogsz álmodni, hajnali háromkor felébredsz, és nem tudsz újra elaludni. Vagy egy szelet csoki láttán remegni fogsz, vagy ingerlékeny leszel. Gondolj csak az agresszív topmodellekre. Semmi különösebb bajuk nincs, egyszerűen éhesek. A jó szénhidrát pld. az olíva olaj, a túró, vagy a rozstartalmú kenyér. 


5. pont: szüntesd meg az üres, értelmetlen bevitelt. Ide értem az üdítőzést, vagy a gyümölcslé ivást, folyadék bevitelnek álcázva.  A gyümölcslé nem szomjoltó, némelyiknek decije vetekszik egy pohár teljes értékű joghurt kalóriatartalmával. A gyümölcslé nekem ennivaló. Tökéletes része a reggelinek, netán az uzsonnának. Ugye mondanom sem kell, hogy a csipszezésnek, popkornozásnak búcsút kell intened. A gyorséttermekről szólni sem szeretnék. Innod kell, nem is keveset. Nagyjából 2 és fél, 3 liter folyadékot naponta. Bele lehet számolni a levest is, azon túl viszont: víz.

6. pont: ne vegyél meg semmit csak azért, mert light. Olvass utána, ha bővebben is érdekel a téma, én nem akarok tudományoskodni. Egyszerűen csak jó, ha tudod, amiből élelmiszer iparilag elvonják a cukrot, mert azt szeretnék, ha azért vennéd meg, mert csökkentett cukortartalmú, akkor abban több lesz a zsír. Ugyan ez igaz fordítva is. Ennek igen egyszerű az oka: valamivel meg kell kötni az ízeket, ízfokozókat, tartósító szereket. Ehhez vagy zsír kell, vagy cukor. Inkább arra törekedj, hogy az, amit eszel, minél kevesebb adalékanyagot tartalmazzon. Magyarán: olvasd el az összetevőket is, csak akkor vidd haza, ha mindkettő érték kevesebb, mint a polcon mellette lévő, nem "lájt" ugyanannak. Amit csak tudsz, nyersen egyél, vagy amennyire csak képes vagy rá, készítsd frissen, otthon. Az édesítő szerekkel vigyázz. Az aszpartamos pötyizés nem feltétlenül ártalmatlan. Akkor ezt most finoman körbeírtam.

7. pont: ne vegyél meg olyan készételt, aminek a csomagolásán nincs egyértelműen kalóriatáblázat. A pékárú és alapvetően minden kivétel, aminek pontosan ismered az összetevőit. Ha ilyen szemmel vásárolsz, észre fogod venni, hogy azokon a termékeken nem lesz konkrétum, amelyek a legeslegeslegtilosabb kategóriába esnének. 


8. pont: tervezd meg, másnap mit fogsz enni, inni. Számold össze, hogy a beállított értéknek megfeleljen, és lehetőleg ne térj el tőle. Ezt csak a diéta alatt kell tartanod, mire a végéhez érsz, már fejből fogod tudni, mikor, mit és mennyit ehetsz. Mire nálunk mindenki lefogyott, (gyarapodott néhány kilót, mert gebe volt), beállt a normál értékre, megtanultam szemre megmondani, melyik ételben nagyjából miből, mennyi van. Ha főzöl, néhány hét után már fejben össze tudod adni, hogy a menü, amit tálalsz, miből, mennyit tartalmaz. Ha máshol eszel, akkor csak olyat, amiről előre tudod, mit tartalmazhat. 

9. pont: jobb egy sonkás zsemle, mint egy csoki: nem mindig lehet mindent betartani, tudom. Ha sok a dolgod, rohangálsz egész nap, akkor se szeletkékkel lakj jól, inkább vegyél a sarkon két zsemlét, egy pár szelet sonkát, netán egy paradicsomot, egy joghurt italt, és edd meg azt. Ennyit az autóban, vagy az irodában, netán a parkban egy padon is meg lehet enni. Nem több időben sem, mint a legközelebbi gyorskajáldába megenni a hirtelen vércukrot emelő, telített zsírsavakat :)


10. pont: egyél rendszeresen, naponta legalább 5 alkalommal: a legeslegrosszabb, amit tehetsz magaddal, hogy egész nap koplalsz, aztán a nap végén befalsz egy pizzát. Lehet, hogy aznap pipálhatod a bevitt mennyiséget, de ez nem megoldás. Az az ideális, ha egy nap alatt öt ,de legjobb, ha hét adagra osztod, amit megszel. Ez nem azt jelenti, hogy felszeleteled a pizzádat. Egy nap alatt elosztva eszed meg a mennyiséget, és ami még fontos, a fentebb mutatott piramisnak megfelelően megadod a módját is. Ezen túl pedig a felesleged eltüntetésének idejére a mínusz értékeket is betartod.

2.b a mozgás visszatérése az életedbe

Az étrendi részhez tartozna, de ideírom: minél több kalóriát égetsz el mozgással, annál kevesebb az a rész, amit az étkezéssel lehet megfogni. Tapasztalatom szerint, egy kiegyensúlyozott diéta alatt is van erő a mozgáshoz, utána meg nem is kérdés, hogy a plusz finomságokat így lehet a legkönnyebben elégetni. Most már csak az a kérdés, mit értek én mozgás alatt.


Iskolás korban legalább vannak testnevelés órák, jó estben valamilyen rendszeresnek mondható sportfoglalkozás. Ja, és ott van a bicajozás, tollasozás, vagy csak a sima rohangászás. Aztán lassan feledésbe merül az, milyen jó is, ha estére fizikai értelemben is kifáradsz. Most ide fogom írni azt, hogy: mozogni jó. Mert mozogni tényleg jó. Pontokba szedem a leggyakoribb kifogásokat, amivel felnőtt társaim indokolni szokták, miért nem sportolnak. Igyekszem cáfolni is azokat.

  1. kifogás: „Nincs időm ilyesmire.”: Vannak élethelyzetek, időszakok, amikor ezt el lehet fogadni. Azonban évekre átnyúlóan, nem. Ha úgy élsz, hogy nincs napi másfél órád magadra, akkor ott valami nagyon nagy baj van. Ezen el kell gondolkodj. Ha végképp nem érsz rá elmenni, akkor szerezz be otthonra egy elliptikus trénert, és állítsd szembe a tévéddel. Nem kell több százezres csodamasina, akár használtan is találhatsz netes hirdetőknél, jobbnál jobb masinákat. Mire megnézed az esti műsorodat, meglesz a testmozgás is. Elsőre jó, ha 5, csúcsban 10 perc, amit bírni fogsz. De ha minden nap tréningezel, emeled az időt, és a terhelést, egy hónap múlva akár 40-50 percet is bírni fogsz.
  2. kifogás: „Nincs nekem erre pénzem.”: Ez is jogos tud lenni, ha azt hiszed, csak olyan fitnesz termek vannak, ahol vagyonokat kérnek a bérletért. Futógép, elliptikus tréner, vagy csoportos torna biztos, hogy van a közeledben lévő pici teremben is. Oda mehetsz tréningben is, hazáig meg kit zavar a szag :) Igen, ezekre a helyekre az esetek nagy részében gorilla szerű, papucsos gyúrós csávók járnak. Na és? Ez komolyan probléma? A komolyabb helyeken sem olyan drámai az ár, csak nézz körbe, kérd a kedvezményeket. A cafetériádat is át lehet váltani eü. pénztárra. Most már úgy sem fogsz annyi jegyet meleg ételre elkölteni. Ruházatra ne költs vagyonokat, bár a kinyúlt póló, macinaci párosnál jobban tiszteld meg magad. A kék sportáruházakban találsz saját márkás, jó minőségű edző ruházatot. Ha pedig olyan helyre tévednél, ahol a sporttársak, mint a reklámtáblák, a márkajelekkel vastagon  kirakva sorakoznak, gyanakodj, hogy nem biztos, jó helyen vagy :)
  3. kifogás: „Nem tudok futni, és amúgy is utálok.”: Ezen mindig mosolygok. Olyan nincs, hogy valaki nem tud futni. Azt mindneki tud, aki járni megtanult. A helyzet az, hogy nem tudja, hogyan kell jól futni. Alapvetően futó izmok kellenek hozzá, amit csak futással lehet nyerni. Lassan, fokozatosan, nap és nap után, egyre többet kell futni, és akkor menni fog. Semmi egyéb nem kell, csak egy jól választott futócipő. Nem a márkája a lényeg, hanem, hogy a talpunkhoz, lépésünkhöz, és az út burkolatához jól válasszunk. Márkaboltokba, kifejezetten futásra szakosodott üzletbe kell menni, ott segítenek. Az utálást értem. Légszomj, lüktető talp, izomláz. Elmúlik. Edzésterv kell, és nem több, mint egy hónap alatt. Erről majd, ha lesz igény, külön írok. Pont tegnap felejtettem magam a futógépen, mert már egyik rémes kínom sincs, úgyhogy annyira elgondolkodtam, hogy kiment a fejemből, hogy futok, majdnem lekéstem a spinning órámat e miatt :).  Minden nagyobb településen vannak futóklubok., futópályák. Utóbbiból nekem kedvencem is van. Ha csatlakozol, a társak segítenek. Sőt, vannak, akik hobbiból trénerkednek, futnak veled, ellátnak tanácsokkal. Egy év, és azon kapod magad, valami rajtszámos versenyen vagy.
  4. kifogás: „Hát én nem fogok súlyokat emelgetni”: Én sem gyakran teszem. Elnézem a teremben, ahogy megérkeznek a gorillák, mindenféle bemelegítés nélkül rámennek a húszkilós súlyokra, aztán két izomtömeg növelő koktéllal később, nyújtás nélkül kisétálnak. Gondolom ezt érted súlyzózás alatt. Ez is sport, az egyik véglete. Ha rászánod magad, elmész egy jobb terembe, és kérsz néhány alkalomra személyi edzőt, akkor majd tudod, hogy általánosítani nem szabad. Igényed, alkatod, terhelhetőséged alapján kapsz egy jó kis feladatsort, nyújtással, bemelegítéssel együtt, és azt szépen csinálhatod. Később meg eldöntöd, hogy maradsz ennél, vagy már kinéztél magadnak valami csoportos órát, amire járni fogsz. Nálam ez úgy van, hogy tekerés, vagy futás után betámadok egy haspadot, lenyomok három húszas sorozatot, aztán kicsi súlyokkal a karomat, vállaimat átmozgatom. Ez összesen negyed óra plusz, minden alkalommal.
  5. kifogás: „Egyszer elmentem valami aerobikra, lekövetni sem tudtam”: Nem biztos, hogy veled van a baj. Rá kell szánni az időt, vagy a tíz alkalmas bérlet, és több órát, oktatót kipróbálni. Az pedig, hogy az utcáról betévedve, az első órán bénázol, természetes. Ha a harmadik órán sem az igazi, akkor ezt ne erőltesd, választhatsz mást. Nekem a sztep pados, koreografált ugri és bugri nem megy. Úgy bele tudok bonyolódni, hogy azt sem tudom, hol vagyok. Ezzel szemben a body art – ot kedvelem. Vicces, de izomlázam lesz tőle, ami azt jelenti, ott mozgat, ahol nem is tudtam, hogy izom van.
plusz kifogás: „Egyszer voltam, és utána majdnem belehaltam, azóta is fáj a térdem.” Ezt javarészt az én kedvenc időtöltésemre (néha a második, mert beelőz a futás) szoktam meghallgatni. De általánosságban is mondogatják a kifogást keresők, bármilyen kipróbált mozgásformára. Igen. A mozgás néha fáj. Van, hogy gyakran. Hogy egy kedves barátomat idézzem, ha nem fájna, mindenki mozogna. Különben meg, ha belegondolok, hogy helyben biciklizek, a zene ritmusára pattogok a nyeregben….Igen, vicces. Igen, elsőre mindenki sokkot kap. A hiba ott van, hogy nulla állóképességgel akarsz úgy végigtekerni egy órát, mint az oktató.  Mielőtt bemennél a terembe, azt kell átgondolnod, mikor bicajoztál utoljára, egyhuzamban végig egy órát. Ha nem tegnap volt, akkor be kell látni, elsőre az lesz a cél, hogy végig tekerni bírj, és legalább a ritmust tartani tudd majd.


Akkor vedd a füzeted, és kezdj bele. Még ma.

 Nos, ezért vigyorgok sejtelmesen, amikor azt hallgatom, könnyű nekem, ennyi meg annyi finomságot enni, hiszen nem vagyok hízékony. Pedig de. Ha nem mozognék, be kellene érnem a fenti kalória mennyiséggel. De mozgok, úgyhogy nagyjából heti 2500 - 3000 kiló - kalóriával "beljebb" vagyok. Ez fedezi a napi sütemény és egyéb édesség adagom. A pici feleslegem pedig egy ideje a jó barátom :) Tudtad, hogy a mozgás boldogság hormont termel, és nem hizlal, szemben a csokoládéval?






2011. április 27., szerda

Kakaós csiga


Jó kakaós csigát enni létkérdés. Rossz kakaós csigát enni pedig annyit tesz, mint valamivel elrontani az egész napot. Amikor olyat látok, aminek vastag a tetején a tortabevonó, vagy még egy kis kókuszreszelékbe is bemártották, akkor kiver a víz. Ha meg kellene ennem, nos, nem részletezem, mi lenne. A másik típus, amitől a pfúj szó elhagyja a számat, a gyors pékséges, fagyasztott rettenet. Szóltam, hogy finnyás vagyok.
Kétfélét ismerek, amiért rajongok. Az egyik a jó pékséges, rétesszerű, amit gyerekkoromban megszoktam. Ilyet akkor szoktam enni, ha véletlenül (khm) éppen abba a közértbe megyek, ahol ilyen pékáru van. Soha nem ér haza velem az én csigám. A parkolóban ácsorogva, szépen komótosan megeszem, aztán a csomagtartóba zárom a többieknek szánt darabokat, nehogy útközben azokat is eltüntessem. Nyilván Bobbi is szeretné a részét. Nyilván Férj is kéri az övét.
A másik rajongott féle, amit házilag készítünk. Kakaós csiga receptet legalább ötfélét ismerek, amelyikhez éppen kedvem van, ahhoz lapozok. Most a klasszikus készült, az örökségem részét képező Schiller-féle szakácskönyv alapján. Csak a tésztája, mert a könyv szerint ez egy diós csiga lenne. A kakaós krém az idők folyamán lett bele.
Amit be kell szerezned:
1/2 kg rétes liszt
4 dl teljes tej (minimum 2,8%-os zsírtartalommal)
2 tojás sárgája
2,5 dkg friss élesztő, vagy 1 cs. porélesztő
1 evőkanál porcukor
1 teáskanál cukor
1 cs. vaníliás cukor
csipetnyi só
a krémhez:
4 evőkanál kakaópor (nem a nyuszis)
4 evőkanál cukor
12 dkg vaj, vagy margarin

Elsőként felfuttatom az élesztőt, egy teáskanálnyi cukorral elkevert langyos tejben. Innentől a dagasztó rabszolgámat használom. Beleteszem a tartályába a felfutott élesztőt, a kézmeleg sárgákat, 3 dl langyos tejet, a porcukrot, majd a lisztet, és beindítom a dagasztó-kelesztő funkciót. Ha nincs rabszolga, akkor a lisztet tálba tedd, borítsd az élesztős tejet, a többi hozzávalót, és dagaszd be, majd hagyd úgy negyven percet kelni, amíg duplájára nem nő a tészta. Ehhez segítség a a tejszínes kalács készítésének leírása. Kikeresheted a kelt tésztáról szóló hosszabb részt is, a zsemlénél írtam, ha pontosan tudni akarod, mitől lesz kelt tészta a kelt tészta. Ide most csak annyi intelem, hogy lehetőség szerint ne a zsírmentesített, dobozos tejet vedd elő, mert ennek a tésztának attól a zsiradéktól kell majd tenni a dolgát, ami a tejben van. Hozzál frisset. Ha nagyon szép, hólyagos tésztát szeretnél, akkor legjobb a tejárustól vételezett teljes értékű változat. 
Ott tartunk tehát, hogy kelesztem a tésztát a gépben, közben megpuhítom a margarint. Ezt én úgy készítem, hogy apró kockákra vágom, és egy percre beteszem a mikróba. Ez arra elég idő, hogy az alja kissé folyós legyen, így a robot karja könnyedén habosítja. Ha nem akarsz mikrózni, vedd ki hamar a  hűtőből a margarint, olvaszd konyha melegre, és úgy kavard. Belekanalazom a cukrot, majd kanalanként kavarom hozzá a kakaóport. Jól összedolgozom. Közben a rabszolga elkészült, megdicsérem, milyen szép munkát végzett. Alaposan lisztezett deszkára borítom a hólyagos szépséget. A lisztezéshez használhatsz sima lisztet is, a tésztát  réteslisztből készítsd. Könnyebb, omlósabb lesz a tészta.


Kinyújtom a tésztát, úgy egy ujjnyi vastagra, téglalap alakra. Jó nagy deszkám van, még is beteríti. Ha kisebb a felületeted, készíts két bucit, abból két lapot, úgy is jó. Az egyetlen szilikonos eszközömet veszem, és azzal kenem egyenletesen a tésztára a krémet. Nincs szilikonos sütőformám, csak lapátom. Idegenkedem tőle. Valahogy úgy okoskodok, hogy ki tudja, mit enged ki magából az anyaga 200 fokon. Vélhetően semmit, és majd egyszer biztos kapok ajándékba valakitől egyet, de magamtól beszerezni nem fogok. A lapát jöhetett. Nagyon jó vele kenni, lapátolni. Bobbi  és Hugi nem örülnek hogy van, mert a kavart tésztát utolsó cseppig ki lehet szedni vele a tálból, így alig marad nyalakodni való.


Kenés után behajtom a tészta rövidebb oldalait, mint a bejglinél szoktam, így hajtásnál nem szökik ki a végén a massza. Ne nagyon tegyél bele több krémet, mert a sütőben olvadni fog, nem lesz kakaósabb a csiga, de amit a tészta nem képes felvenni, az kifolyik, és keserűre ég alatta. Most amennyire csak tudom, olyan szorosan tekerem. Egy hajtás, lapogatás, újabb göngyölgetés.A rövidebb végétől is göngyölheted, csak akkor figyelj arra, nagyobb helyet hagyj majd a keléshez.


Veszek egy jó éles kést, és úgy két ujjnyi darabokat vágok. Lehet vékonyabb is, ha darabra többet képzelsz, de akkor vegyél elő egy jó nagy tepsit. Nekem nagyjából 14-16 csigát kell majd, levegősen elhelyezni.


A kés kissé lelapítja a csigákat, igazítok rajtuk, mielőtt a tepsibe rakom. Úgy pakolom, hogy legyen helyük kelni, dagadni. Ha nincs hely, akkor felfelé kénytelenek növekedni, és nem csiga, hanem piramis lesz belőlük.


Most egy órára letakarom, és kelni hagyom a kakaós tekercseket. A takarója alá teszek egy darab sütőpapírt, hogy ne legyen foltos a vászon. Egy órával később bemelegítem a sütőt 200 fokra, mielőtt betenném a tepsit, lekenem vaníliás cukorral elkevert langyos tejjel a nyers csigáimat. Az oldalukat is, már amennyire odaférek az ecsetemmel. Nagyjából egy deci tejbe kerül 2 púpos teáskanálnyi vaníliás édesítő. A harmadát használom most. Az én aromás cukrom úgy készült, hogy a kikapargatott vanília héját nem dobom ki, hanem egy kis üvegbe öntök rá finomított cukrot. Amennyit a cukorból használok, annyival pótolom. Nagyjából fél kiló cukrot lehet így, adagolva aromásítani egy rúd héjával, aztán elfogy belőle a szusz. Ez még nálam is legalább egy év.

A cukros tej újabb harmadát egy negyed óra múlva kenem rájuk, amikor már pirulni kezdenek. Ha a közepük kikukucskálna a szélből, egy lapos fakanállal nyomd vissza, semmi bajuk nem lesz. 


Újabb tíz perc sütés után, amikor a tekercseket késznek nyilvánítom., rákenem a tejből a  maradék harmadot. A tej puhítja a tésztát, érdemes kenegetni a csigáidat. Nekem ez a kedvenc tésztám, azok közül, amiket ismerek, és próbáltam.


Ha pszichológus lennék, én biztosan megkérdezném a pácienseimtől, hogy a kakaós csiga "püspök falatját", a közepét hogyan fogyasztják? Ezzel kezdik, vagy ez az utolsó falat? Nekem ez sok egyebet elárulna. Ja, és ismerek olyat, aki kinyomja a lényeget, egy szuszra eltünteti, a többit pedig másra hagyja. 
Nem én vagyok az :)



Joghurtos lencsefőzelék, bundázott párizsival

A kedvencek kedvence. Nem csak a főzelékek között az első, hanem általában az ennivalók között is előkelő helyen áll. Ez van. Adhatsz nekem akármit enni, én akkor is azt szeretem, ami egyszerű. Nem elkészítésre, hanem ízre. Hiába. A vajas kenyér is toplistás, de az izé, kimondhatatlan nevű bigyóval, amit soha se nem halottam módon készítenek, na az nem lesz a listámon. A fűszerezés ugyan ez az eset. Ha ezer féle íze van, és olyan csípős, hogy azonnal vizet akarok, na akkor csalódott leszek :) A menzatulajdonos sem sokkal nyitottabb, hétköznap bizony boldogan ül a "főzi" elé. Ha "nemfinom" az ennivaló, akkor eljön nála a világvége. Ez az egyik oka annak, hogy a lakáskulcsával menzázik ) A rántott párizsi hallatán meg csak úgy csillog a szeme. Akkor hát  főzzünk egyszerűen, én pedig ígérem, ha ezzel a főzelékkel elkészülsz, ebből kiindulva, fejben már tudsz készíteni úgy fél tucat variációt.

A hozzávalók, úgy 4-6 személyre:
kb. 5 literes laposabb főzőedényre számolva
1/2 kg vízbe áztatott, szárított lencse
6-10 gerezd fokhagyma
6-8 babérlevél
1 teáskanál őrölt kömény, vagy római kömény
1 pohár natúr joghurt, vagy tejföl
4-6 evőkanál liszt
2 evőkanál balzsamecet, vagy sima ecet
ha rántod, 1/2 dl olaj
étkezési keményítő, készenlétbe

A feltéthez:
30 - 40 dkg párizsi, egyben
4-5 tojás
liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a kisütéshez

Első dolgom, hogy előző este beáztatom a lencsét. Megmosom, és átöntöm egy akkora műanyagba, hogy a mennyiségéhez képest dupla vízzel tudjam felönteni. Ha ezt elmulasztottad, akkor most mást fogsz készíteni, mert a száraz lencsét főzni nagyjából lehetetlen küldetés. Soha nem puhul meg, főzheted úgy két órát. Másnap leszűröm, és egy laposabb edénybe rakom. Annyi vizet adok hozzá, hogy ellepje, és még úgy egy bő centi legyen a tetején. Lefedem, felforralom, és forráskor teszem a pucolt fokhagymát, a babérleveleket, sózom, és hozzáadok egy kiskanál köményt. Utóbbiból nem kell több, így nem lesz köményíze, viszont éppen elég ahhoz, hogy a puffadást, amitől közösségben, fitnesz teremben kínos jelenségekkel szabadulnék, elkerüljem. "Lassabbra" veszem a hőfokot, és puhítom. nem egészen fél óra, és készen leszek. 

Addig panírozom a párizsit. Olyat választok, amiben nem csak ipari zsírszalonna van, hanem hús :) Majdnem bő ujjnyi szeleteket vágok, majd duplán bundázom. A sima liszt - sózott, felvert tojás - morzsa sorrendet még egy tojásos és morzsás merítés követi. Így a vastagsága nem engedi, hogy a széle felgöndörödjön az olajban, a bunda meg biztosan nem mállik atomokra. Mire megvagyok, a főzeléket lehet habarni. 

Rántást is csinálhatsz, ahhoz leírást itt találsz.. Csak duplázd a mennyiséget, mert különben levesed lesz, nem főzeléked. Egy tálba öntöm a joghurtot, merek hozzá egy szedőkanál levet a főzelékről. Ha rántod, akkor  most öntheted is rá a besűrített lencsére.
Lassan, egy kézi habverővel kavarom a joghurtot, úgy adagolom hozzá a lisztet, amíg sűrű nem lesz. Akkor rámerek még egy  szedőkanálnyi forró levet, elkavarom, majd hozzáöntöm a lencséhez, majd alaposan összeforralom, közben néha átkavarom. A főzelék csalóka. Ne legyen rajta több víz, mint ami bőséggel ellepi, mert akkor rengeteg liszt kell a sűrítéshez, ami nem csak az ízét, de a kalória mennyiséget is rossz irányba viszi.  Forrald meg, mielőtt tovább lépsz, hagyd hatni a sűrítő anyagot. Ha híg, akkor merjél vissza a joghurtos edénybe úgy két decit, adjál hozzá két evőkanál keményítőt (vagy megint lisztet, ha csak az van), kavard csomómentesre, és azzal sűrítsd még egyszer. Joghurt helyett jó a tejföl is. Ha összerottyant a liszttel, belekanalazom az ecetet, összekavarom, lehúzom a melegről, fedem, és kicsit állni hagyom. A meregetés fontos, mert ha hideg a joghurt, vagy túl sűrű a lisztes keverék, a habarásod csomós, darabos lesz.

Most a panírozott párizsit bő, forró olajban kisütöm. Úgy szedem ki, hogy papírtörlőn csepegtetem, majd egy papírtörlővel bélelt laposabb tálba halmozom. Magamnak főtt tojással tálalom.




2011. április 26., kedd

Klasszikus borsóleves, krémes galuskával


Érdekes dolgokat produkál a gyomor-agy kettős. Tudom, hogy ünnep van - húsvét hétfő - még is az a borsóleves akar elkészülni, aminek az ég adta világon semmi köze se a piros betűhöz, se a sonkához. Azt kívánom, per pillanat. Senki sem ellenkezik a menü hallatán., úgyhogy nem dacolok a gondolattal. Igaz, menzakaja tervezéskor e hétre bevéstük a borsólét, de nem kifejezetten mára. Amikor aztán elhangzik, hogy utána lehetne házi kakaós csiga, na akkor aztán tudom, hogy lesz, aki segít zöldséget pucolni. Úgy vélem, elég sonkát evett minden menzás, ma már elég, ha vacsorára előszedem a maradékot.
Utaltam már rá, hogy nem tudok kevés levest készíteni, így amit megadok, az 8 főre, vagy 4 menzásnak, kétszer elegendő mennyiség. Ha sok, mindent felezz le.

Amit be kell szerezned:   
a leveshez:
1 zöldborsó konzerv
(vagy fagyasztott, vagy friss)
4 közepes sárgarépa
3 közepes gyökér
1 kisebb zellergumó
1 kisebb karalábé
3-4 kisebb krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
3-4 evőkanál liszt
kb. 1 dl étolaj
1 bő evőkanál őrölt piros paprika
1 teáskanál fekete bors
a galuskához:
2 tojás
1 bő evőkanál natúr sajtkrém
kb. 4 evőkanál liszt
kb. 2 evőkanál tej 

A hatliteres főzőedény aljára öntök egy kisujjnyi olajat, felforrósítom, majd beleszóróm az aprított zöldséget. A krumplit, a borsót, és a hagymát még nem. Kissé megsózom, borsozom, és keverem, amíg sercegve tapadni nem akar. Akkor felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, rászórom a paprikát, belepottyantom az egészbe hagyott hagymát. A paprikát nem teszem az olajra, mert megkeseredik.

Most felforralom, aztán visszaveszem a meleget, és hagyom lassan, fedő alatt párolódni. Amikor már nagyjából megfőtt a zöldség, de még ropog a közepe, beleszórom a krumplit, és felöntöm annyi vízzel, amire azt gondolom, ez a végleges mennyiség. Gondold hozzá a borsót, és a víznyelő galuskát. Egyszóval ne sajnáld a vizet, a sok zöldség elég ízt ad.

Most hagyom megint forrni, majd visszaveszem, párolom. A krumpli hamar megfő, úgy öt perc múlva ellenőrzöm, aztán a lemosott borsót is hozzárakom. A konzervnek konzervíze van, így  előtte alaposan átmosom. Innen már nem főzöm a lét, hanem forrás után megy bele a rántás. A mumus, mint mostanság megtudtam. Sokan, a nem is nagyon kezdő konyhatündérek közül kerülik őkelmét. Van aki azért, mert csomósodik, van aki arra hivatkozik, hogy egészségtelen. Rendben. Akkor elárulom, hogy az ételsűrítő is rántás, csak megtuningolják még egy kis vegyipari termékkel. Úgyhogy én rántom. Érdekes, hogy ezt mindig olyanok mondják, akik porból, bögrébe főznek a mikróban :) Na akkor a rántás. Semmi egyéb, mint gyorsaság. Forró olaj kell hozzá egy pici, lehetőleg dupla aljú edényben, úgy egy ujjnyi. Aztán rászórok úgy 3 evőkanál olajat, és irtózatos tempóval kavarni nem kezdem.
Valahogy így:
Amikor már szép habos, eltűnt az összes csomógyanús dűne, és kezd kicsit színeződni, akkor jó. Semmi más nem kell hozzá, csak forró, de nem égő olaj, gyorsaság, és pontosan elég liszt. Ha túl sokat raktál, és érzed, hogy tapad, egy pici olajat tegyél még, és jó lesz. Amikor pont jó, akkor beleöntöm a rotyogó lébe. Ha csak éppen fő, akkor lesz csomós, ha forr, akkor azonnal eloszlik benne a sűrítésre szánt anyag. Ha nagyon precíz akarsz lenn, akkor szűrőn át öntöd. Ezzel én már régen felhagytam.
Most hagyom kicsit rotyogni, pont annyi időre, amíg a zöldség pucolása után elkészített galuska tésztát befejezem. A tészta úgy készül, hogy 2 felvert tojásba beleszórok annyi lisztet, hogy ne tudjam összekeverni teljesen, majd hozzáöntök úgy két evőkanálnyi tejet, kissé megsózom. Elkeverem, aztán a levesfőzés végéig sűrűsödni hagyom. Mielőtt a levesbe tenném, belekavarok még egy jó evőkanál natúr sajtkrémet.


Most beleszaggatom a már kicsit lassabban rotyogó levesbe. A galuska lényege, hogy tolni lehessen a szaggatón. Ha híg, átfolyik. Ugyan gyorsan végzel vele, de akkora lesz, mint a grízes változat, enyhén csirizes állaggal. A munkádat úgy tudod könnyíteni, ha a lapátodat a levesbe mártva melegen és nedvesen tartod, miközben tologatod. Meregesd néha, és ne gondolj arra, hogy milyen lesz majd utána tisztára mosni. 
A szaggatóm igazi őslény, szerintem annyi idős, mint a férjemmel való együttlétem. Az nem ma kezdődött. Egy roma mamitól vettem a miskolci piacon, mármint a szaggatót... Nem is tudom, miért nem eszi még a rozsda, talán nem meri, vagy mert mindig azonnal elmosom, nem várom meg, amíg rászárad a cucc, és áztatnom kéne órákat :) Hát ja, aki főz, az mosogat is.

Amikor megvagyok, hagyom még öt percet rotyogni, aztán lehúzom a főzőlapról, lefedem, és megterítek az asztalon.






2011. április 24., vasárnap

A póréhagyma leve


Elkezdem lassan feltölteni az üres menüpontokat, ne csúfoskodjanak nekem tartalom nélkül. Levesek témában nem vagyok az a hű és há. Első nagy hibám, hogy képtelen vagyok egy étkezésnyit készíteni, hiába indulok neki így, a végén mindig tele lesz egy fazék. Mindig az az érzésem van, hogy kevés, és valaki még szedne, de már nem lesz mit. Ezzel szemben mindig marad másnapra, vagy a mélyhűtőbe egy adag. A második hiba, vagy inkább szokás a vegaságomból ered. Nem nagyon készítek húsos lét, hacsak nem a klasszikus húslevest. A leves az nálunk azért van, hogy rostot, zöldséget együnk. Így a gulyást és társait csak nagy ritkán, külön kérésre veszem be a menzamenübe. Nos. Arra gondoltam, az első leves legyen itt a hagymalé, póréból. Annyi kelt tészta recept van már kiposztolva, legyen egy kalóriaszegény leves, ellenpontnak. A póréhagyma leves pedig pont olyan. Nincs száz kiló-kalória ebből egy adag.

Amit be kell szerezned, 6-8 személyre:
kb. 4,5 liter leveshez
3 szép szál póréhagyma
2-3 közepes sárgarépa
1 dl száraz fehérbor
2-3 liter zöldségből főzött levesalap, vagy 2 leveskocka
1 teáskanál őrölt fehér bors
1 teáskanál őrölt szerecsendió
kb. 1 dl étolaj
kb. 3 evőkanál liszt
kb. 10 dkg mozzarella sajt és néhány grissini szál, betétnek

Felszeletelem a megpucolt hagymát. Nem túl vékony karikára aprítom, a zöld szárat is használom. A répát is  szolidan hámozom, karikázom. Kisujjnyi olajat öntök a hatliteres főzőedény aljára, melegítem, majd beleszórom a répaszeleteket, megszórom sóval, és addig kavargatom, amíg tapadni nem kezd. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, leveszem a hőfokot, fedem és hagyom félig párolódni. Ha már puhul, leveszem a fedőt, hagyom a vizet elfőni, majd rápakolom a hagymakarikákat. Jól átforgatom, közben sót szórok, fűszerezek. A sóval itt már óvatos vagyok, mert amit még tenni fogok bele, abban már eleve lesz só. Ha túl száraz, kap egy kevés vizet, majd rászórok annyi lisztet, hogy vékonyan elfedje a zöldségeket. Jól összekavarom, vigyázok, le ne tapadjon. Felöntöm a borral, majd annyi vízzel (vagy zöldséglevessel), hogy a karikákat elfedje. Rémesen néz ki, ezt ilyenkor mindig megállapítom, de tudom, hogy a végén ételformát ölt, nem aggódom. Sokszor használok leveskockát. Most a sztárszakácsok biztosan hörögnek, én meg vonom a vállamat. Igyekszem jobb minőséget hozni, amiben szárított zöldség van, az ízbombákat kerülöm. Tudom, hogy  így is művi hozzávaló, de ez van. Ha van itthon a fagyasztóban leveslé, akkor örömmel azt használom, de nem vagyok étterem, nincs hűtőkamrám, hogy ilyesmit is tároljak. Beledobom a kockákat, és fedő nélkül felforralom a levest. Ne tedd rá a fedőt, mert a liszt miatt sprintelni fog az edényből, aztán takaríthatod. Amikor felforrt, felöntöm annyi vízzel, amennyire sűrűre szeretném, innen már fedővel forralom, majd lassabbra veszem, és éppen csak bugyogva főni hagyom. Addig fő, amíg a répa puha nem lesz, és határozottan levest nem látok a fazékban. Ez összességében, elejétől a végéig egy szűk óra. Szedésnél egy darabka sajtot, és egy-egy grissini darabkát dobok a tányérokba. Bármi mást tehetsz, volt már olyan menzás, aki tejfölt is kért bele. Ahogy csak akarod.
Még annyit hozzáteszek, hogy a só a te dolgod, ahány féle, és ahány ízlelő, annyi eltérés. A fűszerezés ugyan ez a téma. Én nem szeretem a sós, fűszeres ételeket, ennél a levesnél a hagymát szeretném ízlelni, nem a borsot. Lényeg, hogy majd kitapasztalod, én a minimális mennyiséget adom.

2011. április 23., szombat

Tejszínes kalács, ünnepi vagy tízórai fonással


Kalácsot elég gyakran készítek. Nagyjából havonta, de van, hogy hetente. Bobbi szeret lekváros kalácsra lelni a tízórais zacsiban, és be kell vallanom, a langyos kalács nekem is kedvemre való falat. Így hát, a mi húsvéti kalácsunk, hétköznapi gyakorisága miatt nem is lenne ünnepi kalács, ha valami apróság meg nem különbözetné az iskolába hordott társától. Egy apróság:  a fonása. A húsvéti kalácsot hat szálból fonom, a mindennapos hármas helyett. Az elkészítése minden másban hasonló.

Ami kell hozzá:
1/2 kg sima liszt,  2 és fél dl teljes tejszín, 1 dl teljes tej, 3 db. tojás, 2 evőkanál cukor, 2 és fél dkg friss élesztő, késhegynyi só




Elsőként elmorzsolom az élesztőt, egy teáskanál cukorral elkevert tejben, majd alaposan összekavarom. Üvegbögrében készítem, nem csak Csőrike miatt, hanem, hogy lássam, mi történik odabenn. Letakarom a bögrét, és szemmel tartom, mert hipp és hopp, már fut is az élesztő.
Amíg futásnak indul, addig a tálamba szitálom a lisztet, sózom, majd az élesztős tejet ráborítom. Adagolom az összes többi hozzávalót a tálba. A tojásokat kissé felverve, egy sárga kivételével, egy bő evőkanál cukrot, és a langyos tejszínt.


Veszem a dagasztókezű robotot, és elkezdem összedolgozni. Amikor már galuskákat látok a tálban, alaposan belisztezem a kezem, és azzal folytatom. Amikor összeállt, a lisztes deszkára borítom a tésztát, és jól átgyúrom.
Szórok egy kis lisztet a tálam aljára, és belerakom a cipómat. Most kelesztem, letakarva, hagyom láthatóan megpuffadni. Ehhez kell bő negyven perc. Ne emelgesd a takaróját, hagyd kelni, nyugodtan :) Amikor legalább a duplájára dagadt, jónak nyilvánítom. Ne keleszd túl, ne akarj háromszoros nagyságot, mert a túlzottan megdagadt tészta nem sül rendesen. 



Most kiborítom az enyhén lisztes deszkára, és 6 egyenlő darabra vágom, nem tépem. Éles késsel elnyesem.

A cipókból hengereket formálok. Óvatosan sodorgatom, nyomkodni nem szabad. Akkor jó, ha a henger nagyjából 30-35 centi, és úgy 4 centi az átmérője.

Most jön a fonás, amivel lesz egy kis gondom. Ugyan is nem tudom, hogyan lehet jól leírni a hatos fonást, remélem azért érteni fogod. 

Valahogy így:


Elkezdem úgy, mintha két hármas lenne, majd a triókat egymás mellé teszem. 

Aztán a két középső szálat egymásra teszem, majd mintha két hármas fonással dolgoznék egymás mellett, úgy folytatom, csak a két belső szálat mindig átfonom a szomszédokhoz. 

Amelyik a bal hármas szélsője, az lesz a jobb hármasé.  Így az a szál, ami az első lépésnél a szélén volt, a másodiknál már középre kerül, aztán harmadiknak, majd átmegy a másik hármashoz, szélsőnek, és így tovább, a másik hármasnál éppen fordítva. Ha nézed a képen a tészta végén az első szálat a szemeddel lekövetve láthatod, hogy ez a szál már a bal kezemnél van.  A bal oldali pedig már a jobb kezem alatt kúszik. 

Amikor a végére értem, a szálakat alaposan összenyomkodom, majd átfordítom a tésztát, és tetejét kicsit szorosabbra húzom, a szálakat itt is összenyomkodom.


Átemelem a sütőlemezre, majd letakarom, nagyjából húsz percig pihenni hagyom. Közben a sütőt 180 fokra melegítem. Sütés előtt egy kanál tejszínt hozzáadok a tésztából kimaradt sárgához, és ezzel kenem meg a kalácsot. Ha nincs tejszíned, jó egy kanál tej is. 

Nagyjából egy szűk órát sütöm, akkor jó, ha a teteje már szép barna. Ne legyen túl forró a sütő, mert akkor belül nyers marad. A tepsibe tett kis tésztadarab itt is megvan. Egyszerűen összecsipkedem a deszkáról a lepergő darabkákat, összegyúrom, szívecskét formázok, és azt is megsütöm. Az mindig az enyém, még véletlenül sem várom meg, hogy hűljön, azonnal megeszem. Ez az én forró jutalom falatom. 



Amikor elkészült a kalács, azonnal lekenem bőségesen tejjel a tetejét, hogy puha maradjon. Ha most ez egy hétköznapi, lekvár alá való lenne, kapna egy csomag vaníliás cukrot is a tejben elkeverve. De ez egy húsvéti fajta, amit sonkához, tojáshoz adok, így a cukrot most elhagyom. Tálra teszem a tésztát. majd a blog kedvéért még egyszer szépen lefotózom.



Ha pedig már az elején említettem, ide is teszem a hétköznapi hármas képét. Ezt úgy csinálom, hogy a tészta 2/3-ából lesz az alsó hármas, az 1/3- ból a felső kicsi fonat. Az alsó fonatot megkenem, arra teszem a kicsit, azt is kenem, majd így sütöm. Ha nem boldogulsz a hatos fonással, készítsd így a kalácsodat. Jajj, és most megtaláltam ezt a képet, amit meg is kell mutatnom. Ez egy nagyon kedves emlék, egy nyaraláson készült, barátaink vászolyi házában. Most látom, hogy sportórában tüsténkedek. Kalács és pulzusmérő feltétlenül legyen együtt egy felhőtlen nyaraláson.